SZÓJA

 A szója sokoldalúan hasznosítható hüvelyes növény. A hüvelyesek közül az egyik legértékesebb növényünk, amely a nagy biológiai értékû beltartalma miatt emberi táplálkozásra és állati takarmányozásra, valamint széles körû ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas.
 A szójamag 36-42 % fehérjét és 18-22 % olajat, valamint különbözô vitaminokat /A, B, E, K, stb./ és biológiailag aktív vegyületeket is tartlmaz.
 A fehérjék közül legnagyobb mennyiségben az albuminok /5-7 %/ és a globulinok /60-70 %/ találhatók a szójában.
 A szójafehérje aminósav összetétele alapján biológiailag majdnem teljesértékû fehérjének tekinthetô, mivel a legfontosabb aminósavak /triptofan, lizin, cistin, leucin, stb./ megtalálhatók benne.
 A szójaolaj - amelynek igen sokféle felhasználási lehetôsége van, pl. kitûnô minôségû étolaj - a félig száradó olajok csoportjába tartozik.
 A többi hüvelyes növényhez hasonlóan nem csak a szójamag, hanem az egész növény gazdag fehérjében. Ezért a szója szálas- és tömegtakarmányozás céljára is termeszthetô. Mint szálas- és tömegtakarmányt rendszerint más növényekkel társítva termesztik /szójás csalamádé, szójás silókukorica, stb./.
 A szója ôshazája Délkelet-Ázsia. Kína déli részén és Mandzsuriában már több mint 4 ezer éve termesztik. Innen terjedt el Ázsia és a világ más részeibe. Európában csak a XVIII. században kezdett meghonosodni.
 A hazai hasznosítás még késôbb kezdôdött, csak a múlt század végén indultak el a kísérletek, de rendszeres termesztésre csak 1935-ben került sor. Jelenleg is sok szóját termesztenek Kínában, de a világ legnagyobb szójatermesztô országa ma már az USA, ahol évente mintegy 20-24 millió ha-on termesztik.
 A szója vetésterülete növekvô tendenciát mutat az utóbbi években, és 40-45 millió ha körül van világviszonylatban. A termôterület növekedését egyébként a szója széles körû felhasználhatósága indokolja.
 Emberi táplálkozásra legnagyobbrészt Kínában, Japánban és Oceániában használják. De az utóbbi években világszerte, így Európában is növekszik a szója közvetlen emberi táplálkozás céljára való felhasználása. Elterjedôben van a szójával dúsitott - szója adalékú - élelmiszerek /szójás kenyér, édességek, húskészítmények, margarin, stb./ elôállítása.
 Az élelmiszeriparon kívül felhasználja még a szóját a festékipar, a mûanyaggyártás és a gyógyszeripar is.
 De a szójatermesztés legnagyobb jelentôsége mégis az, hogy az olaj kinyerése után visszamaradó szójadara az állattartásban és hizlalásban nélkülözhetetlen fehérjetakarmány.
 A szója takamányértékénél fogva nagyon értékes növény és nélküle ma már elképzelhetetlen a modern állattenyésztés. Az iparszerû hús- és tojástermelésben pedig a korszerû takarmányozás egyik elengedhetetlen feltétele az extrahált szójadara megfelelô mértékû felhasználása.
 Ezek alapján megállapítható, hogy a hazai szójatermesztés jelentôsége a felhasználás és takarmányfehérje szempontjából igen nagy; amelyet még az is befolyásol, hogy állattenyésztésünk - fajösszetétel /sertés és baromfi/ és technológia tekintetében is - szójacentrikus.
 Mindezek ellenére szójatermesztésünk helyzetét, a termesztés lehetôségeit napjainkban is eltérôen itélik meg.
 Régóta folyik a vita arról, hogy milyen mértékben lehet és érdemes hazánkban szóját termeszteni. Eltérô és két csoportba sorolható vélemények alakultak ki. Az egyik vélemény az, hogy a kialakult vetésterületet nem kell tovább növelni, helyette a viszonyaink között sikerrel termeszthetô gabonafélék /búza, kukorica/ bôvülô exportjával kell megteremteni a szójaimport devizafedezetét.
 A másik vélemény szerint reális lehetôség és szükség van a vetésterület olyan mérvû emelésére, hogy a fôbb növénykultúrák területében érezhetô változások ne következzenek be.

Rendszertan és biológiai jellemzés

 A szója /Glycine soja /L./ Sieb. et Zucc/ a Glycine nemzetségbe tartozik. A szója morfológiailag a babhoz hasonló egynyári, dudvás szárú növény.
 Gyökérzete 1,3-2 m mélyre hatoló karógyökér, dús gyökérágakkal, melyek a felsô 20-30 cm-es rétegben 30-40 cm szélességben hálózzák be a talajt.
 Szára a bokorbabéhoz hasonló, de annál merevebb. Fajtától függôen 20-150 cm magasra nô. Szára az alsó harmadban erôsen elágazik.
 Levelei hármasan összetettek. A levélkék alakja igen változatos: rendszerint megnyúltabb vagy zömökebb tojásdad alakúak. /A bab leveleihez hasonlóak./ A levelek és a szár, vagyis az egész növény erôsen szôrözött. Éréskor a levelek - fajták szerint - lehullanak, vagy a száron maradnak.
 Virágzata fajtánként változó, lazább vagy tömöttebb fürtvirágzat, 3-10 virággal. A virágok színe lila, rózsaszín, fehér, vagy ezek kombinációja. A szója öntermékenyülô növény.
 Termése kard vagy sarló alakú hüvely. A hüvelyekben 2-4 mag fejlôdik. A hüvelyek csüngôk és erôsen szôrözöttek. Színük éréskor sárga vagy barna. A köztermesztésben lévô fajták ezermagtömege 140-200 g körül van.
 Magja lapítottan gömbölyded alakú /hasonlít a babhoz/. A mag nagyságától függôen van: apró, középnagy és nagymagvú szója. Ezermagtömege 75-500 g között váltakozik. Színe a fajtára jellemzôen változó: sárga, citromsárga, zöld és barna, fekete, barnás-zöld, szürkés, stb.

 Fajtamegválasztás. A gyakorlat a szójafajtákat 5 érési csoportba sorolja: igen korai 00; korai 0; közepes I; késôi II; igen késôi III. fajták. /Hazánk szélsôséges idôjárása miatt az ország egész területére viszonyítva - ez a besorolás csak viszonylagosnak tekinthetô./
 Magtermesztésre hazánkban csak a rövidebb tenyészidejû - általában szeptemberben beérô - korai és közepes érésû fajták alkalmasak. A késôbben érô /II./ fajták csak a déli országrészekben termeszthetôk eredményesen.

Éghajlat és talajigény, vetésváltás

 Éghajlatigény. A szója az éghajlatra - a hômérsékletre és a csapadékra - nagyon igényes növény. Melegigényes, de a tavaszi fagyokra nem olyan érzékeny, mint a bab. Nyáron szereti az egyenletes meleget, virágzáskor és magkötéskor pedig csapadékot és páradús levegôt igényel.
 A hazánkban termeszthetô fajták közül a korábban érôk 2200-25000C hôösszeget, a késôbben érôk pedig 2600-27000C hôösszeget igényelnek. Átlagos idôjárású évjáratok esetén ezek a hôösszegek adottak, ezért a termesztett fajták a termôtájtól függôen szeptember közepére, végére beérnek.
 A másik fontos idôjárási tényezô a kellô mennyiségû csapadék és a csapadékkal összefüggô páratartalom. Hazánkban a csapadék mennyisége általában elég a szójatermesztéshez, de az eloszlása és a levegô páraszegénysége már akadályozza az eredményes termesztést. Ezért nagy jelentôsége van hazánkban a szója öntözésének. Egyébként öntözés nélkül is termeszthetô, mivel a szója nagyon jól hasznosítja a talajok víztartalékait. De öntözéssel még biztonságosabbá tehetô, sôt az ország egyes részein csak öntözéssel termeszthetô a szója hazánkban.
 Az eredményes termesztés nagy mértékben a virágzáskor és a hüvelykötés idején hullott csapadéktól vagy öntözéstôl függ. A szója átlagosan 300-350 mm csapadékot igényel a tenyészidôben; és nagy termésre akkor van lehetôség, ha a júniusi, júliusi és augusztus elsô felének csapadék mennyisége egyenletes eloszlásban 160-180 mm felett van.

 Területi elhelyezése. A szója meleg- és páraigényébôl következik, hogy elsôsorban hazánk délibb és nyugatibb tájain- a Dunántúl nyugati és délkeleti részein - valamint a párás folyóvölgyekben termeszthetô sikeresen. Az ország többi részein - így a Tiszántúl keleti felén - már csak öntözéssel termeszthetô. A Duna-Tisza köze, Észak-Magyarország és Tiszántúl egyes részei viszont már alkalmatlanok a szója termesztésére.

 Talajigény. A szója a talajtípus iránt - ha a kultúrállapot megfelelô - kevésbé igényes. Még a talaj kémhatása iránt sem érzékeny. Jól díszlik a gyengén savanyú /5-6 pH/, a közömbös és a gyengén lúgos /8 pH/ talajokon is. De mindezek ellenére biztos és nagy termést csak jó talajokon várhatunk a szójától. Ezért üde fekvésû, mélyrétegû, jó vízgazdálkodású, tápanyagokban gazdag középkötött vályogtalajokon érdemes termeszteni. Terméketlen, homokos talajokra nem való, és a hideg, mélyfekvésû agyag és szikes talajokon sem termeszthetô.

 Helye a növényi sorrendben. A szója az elôvetemények iránt sem igényes. Rendszerint kalászosok után kerül, de trágyázott kapások - a szója és a napraforgó kivételével - és más növények után is vethetô.
 A szója elôvetemény értéke sem olyan rossz, mint amilyennek korábban tartották. Ezért a korai fajták után még ôszi kalászost is vethetünk. De ha késôbb érô fajtákat termesztünk, helyesebb tavaszi kalászost vetni a szója után.

Tápanyagellátás és trágyázás

 A szója a hüvelyesek közül a legtápanyag-igényesebb növényünk. Ezért szükséges, hogy a tenyészidô folyamán - különösen a virágzás és hüvelyképzés idején - a tápanyagok megfelelô mennyiségben és arányban álljanak a növények rendelkezésére.
 A szója fajlagos tápanyagigénye 100 kg termésre vonatkoztatva: 6,2 kg N, 3,7 kg P2O5, 5,1 kg K2O, vagyis 15 kg vegyes - N, P, K - hatóanyag. A MÉM NAK-szerinti fajlagos mûtrágyaigény, hatóanyag kg/t - közepes és jó tápanyagellátottságú talajokon -: 49-68 kg N, 40-54 kg P és 40-54 kg K.
 Természetes, hogy a konkrét mûtrágyázás során - a többi növényekhez, fôleg a hüvelyesek trágyázásához hasonlóan - ezek a tápanyagmennyiségek is módosulnak. Nagyon sok helyen 10 kg körüli vegyes mûtrágya-hatóanyaggal állítanak elô 100 kg termést.
 Nitrogénmûtrágyázás. A szója viszonylag kevés nitrogént igényel, mivel szükségletének kb. 40 %-át a légköri N megkötésével fedezi.
 Egyébként a szója N-trágyázását több tényezô is módosítja, pl. a vetômag baktériumos oltása, és az, hogy a területen termesztettek-e már szóját, vagy csak most kezdôdött el.
 Bárhogy van is, az biztos, hogy a szója kezdeti fejlôdésének elôsegítéséhez szükséges a N-mûtrágya mennyiségének 40-60 %-át, kb. 40-50 kg/ha N-hatóanyagot starterként a talajba dolgozni.
 A nitrogén mûtrágyázással a szójánál is vigyázni kell, mert a túlzott adagolás erôs gyomosodást, késôi érést vagy megdôlést okozhat.
 Foszfor- és káliummûtrágyázás. A szója foszfor és káliumigénye elég nagy. Ezért nagy jelentôsége van a szója igényére és a körülményekre - talajtápanyag-ellátottság - alapozott foszfor és kálium mûtrágyázásnak. A foszfort és a káliumot teljes mennyiségben ôsszel kell kijuttatni és szántással a talajba keverni.

 Talaj-elôkészítés

 Mind az ôszi, mind a tavaszi talajelôkészítô munkák azonosak a többi tavaszi vetésû növényekével, fôleg a hüvelyesek talajelôkészítésével.

Vetés

A vetéshez nemcsak jó minôségû vetômagra van szükség, hanem a vetômagot elô is kell készíteni. A vetômag-elôkészítés két fontos elembôl áll: csávázásból és oltásból.

 Csávázás. Csávázáshoz Fuzárium és palántadôlés (Pythium és Rhizoctomia) ellen csak rhizobiumbaktériumokat kímélô szerek használhatók.

 Oltás. A szója oltását csávázás után kell végezni és ugyanúgy kell a vetômagra juttatni, mintha újból csáváznánk /nedvesített porcsávázás/.

 Vetésidô. A szója csírázásához legalább 6-80C talajhômérséklet kell, ezért a szóját nem szabad korán vetni. Az optimális vetésidô április közepén van, de a gyors és egyenletes kelés érdekében április közepén van, de a gyors és egyenletes kelés érdekében április második felében is vethetô.

 Vetésmód. A szóját 50 cm-es sortávolságra kell vetni.

 Vetésmélység. A vetésmélység - a talaj kötöttségétôl és nedvességtartalmától függôen - 3-6 cm legyen.

 Vetômagmennyiség. A szükséges vetômagmennyiség az alkalmazott vetésmódtól, a fajtához igazított növényszámtól és a vetômagvak korábban érô, kisebb testû fajtákat sûrûbbre, a késôbben érô - vegetatívabb típusú - fajtákat pedig ritkábbra kell vetni.
 Így a javasolt hektáronkénti csíraszám 550-700 ezer között változik. /Átlagos ezermagtömegû vetômagvak esetén ez 50-120 kg/ha vetômagnak felel meg./

Ápolás és vegyszeres gyomirtás

 Magágykészítéskor akkor van szükség talajfertôtlenítésre, ha a felvételezéskor négyzetméterenként 3 db. drótféreg és pajor található. A talajfertôtlenítôt a talajba 5-8 cm-re kell a vetés elôtt bedolgozni. A szója növényápolása kémiai és mechanikai gyomirtásból áll. A vegyszeres gyomirtás mellett mechanikai gyomirtásra is szükség van egyes évjáratokban. Igy a szóját a tenyészidô folyamán esetleg egyszer vagy kétszer géppel is meg kell kapálni (kultivátorozás). A kultivátorozás ne töltsön talajt a növényre, mert a betakarítási veszteséget növeli.

 Vegyszeres gyomirtás. Vetés elôtt és után is lehet szükség gyomirtó kezelésére. Jelentôs termést csökkentô és betakarítási veszteség okozó gyomnövényei a muharfajok, a kakaslábfû, a disznóparéj és libatopfélék.
 Elôfordul, hogy a vetés és kelés elôtt alkalmazott vegyszerek ellenére is gyomosodik a szója. Ilyenkor posztemergens kezelésre, vagy mechanikai gyomirtásra van szükség.
 A szója betegségei közül vírusos rügyszáradás és a szója-sárgamozaik a legjelentôsebb. Ellenük agrotechnikai módszerekkel védekezhetünk, így a négyéves váltás megtartásával és egészséges, magas szaporulati fokú vetômag használatával. Baktériumos eredetû betegségek közül a levélfoltosság a baktériumos fekély vagy hólyagos levélfoltosság a jelentôsebb.
 Gombás betegségek a fuzáriumos hervadás, a fehérpenészes szárrothadás és a szójaperonoszpóra. Kártevôk a bagolylepkék, a bogáncspille, az akácmoly, a rétimoly, az atkák és a levéltetvek, nemcsak károsítók, hanem betegségterjesztôk is.

 Öntözés. A szója az öntözést nagyon meghálálja. Általában 2-3 öntözésre van szükség, és általános irányelvként egy-egy öntözés vízmennyisége a talajállapottól függôen 40-60 mm legyen. Az öntözés idôszaka június közepétôl augusztus közepéig tart (virágzáskor, hüvely- megkötéskor, zöldhüvely állapot).

Betakarítás és tárolás

 A fajtáktól függôen a szója szeptember közepére-végére érik be. A szója akkor érett és aratható, amikor a csúcsi fürt hüvelyeiben lévô magvak a fajtára jellemzô színüek és a levelek már mind lehullottak. Ha az érés elhôzódik, akkor a szóját is deszikálni kell. A lombtalanítást akkor lehet elkezdeni, amikor az alsó és a középsô hüvelyek már érettek és a levélzet nagyobb része már lehullott.
 A szója legkisebb veszteséggel akkor aratható egymenetes aratásra beállított kombájnnal, ha a magvak nedvességtartalma 16-18 % körül van.

 Tárolás. Aratás után a szóját szárítani kell. A szója szárítására is alkalmasak a különbözô szárítók. De a szárítást csak alacsony hômérsékleten szabad végezni, úgy, hogy a mag hômérséklete nem emelkedhet 40-500C fölé. A vetômagszója még ennél is kiméletesebb szárítást igényel, (35-400C).

Vissza az elejére