NAPRAFORGÓ

 A napraforgó a legfontosabb és a legnagyobb területen termesztett olajnövényünk, ezért meghatározó szerepe van a hazai növényolaj-termelésünkben.
 A napraforgó termesztése világviszonylatban is fejlôdô tendenciát mutat. Vetésterülete az utóbbi években mintegy 10 millió ha-ra növekedett.
 A napraforgóolajat nagyobbrészt jó minôségû étolajként hasznosítjuk, de a margarin és szappan gyártásának is fontos alapanyaga. Az olaj elôállításakor visszamaradó extrahált dara pedig fehérjében gazdag takarmányként kerül felhasználásra az állatok takarmányozásában.
 A napraforgó nem csak fontos olajnövény, hanem értékes zöldtakarmány és zöldtrágya-növény is. A különbözô napraforgós keveréktakarmányok fôleg a nagyobb fehérjetartalmuknál és igénytelenségüknél fogva jelentôsek. A másodnövényként sûrûre vetett napraforgó viszont a legbiztosabb zöldtrágyanövény, az ország bármely területén.
 Hazánkban a napraforgót korábban az igénytelen növényekhez sorolták, és nagyobbrészt csak gyengébb talajokon termesztették. Eleinte utak, kukorica és burgonya táblák szegélyezésére vetettek csupán néhány sort, késôbb a központi utasítások hatására a más növény számára nem kielégítô területeket hasznosították vele. A hibridek elterjedése és a teljes gépesítettség hatására ez a szemlélet már teljesen megszûnt, és jelenleg a napraforgó az egyik legfontosabb ipari növényünk.
 

Rendszertani helye és biológiai jellemzése

 A napraforgó /Helianthus annuus L./ a fészkes virgágzatúak /Asteraceae/ családjába tartozó, egyéves, kórós növény.
 Gyökérzete. Jól fejlett, mélyrehatoló, dúsan elágazó fôgyökér és dúsan fejlôdött oldalgyökerek, melyek 60-70 cm mélységig szövik át a talaj felsô részét, ezeket a sûrûn növô fehér gyökereket ún. esôgyökereknek is nevezik, mert nagy tömegben akkor fejlôdnek ki, ha sok csapadékot kap a napraforgó. Ennek hiányában a mélyebben elhelyezkedô és ugyancsak nagy szívóerejû gyökerek révén a szárazságot jól tûri és jól hasznosítja a talajok nyers tápanyagát és vízkészletét.
 Szára erôteljes, a fajtától függôen 1,5-2,5 m magas. A régebben termesztett tájfajták magasabbak /2,5-3,2 m/, és hajlamosak voltak az elágazásra és a többtányérúságra, ami nem kívánatos. Nagyüzemi termesztésre csak az alacsony, vagy középmagas /1-2 m/, bókoló, és el nem ágazó, egytányérú fajták alkalmasak a gépi betakaríthatóság miatt. A napraforgónak dudvás szára van, amely belül szivacsos, és amikor beérik, durva, érdes felületû, megfásodott kóró lesz belôle.
 Levelei. A napraforgónak szórt állású, nagy szívalakú, serteszôröktôl érdes levelei vannak.
 Virágzata. Fészkes virágzat /fészek tányér/, külsô peremén elhelyezkedô fészek-pikkelyekkel. A fészekvirágzat szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló sárgaszínû, nyelves virágok. A tányéron a tányér közepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a hímnôs, csöves virágok, melyekben a porzók elôbb érnek, mint a bibe. Ezért a napraforgó kölcsönös beporzással, a rovarok útján termékenyülô növény.
 Termése. A fajtától függôen változó színû és nagyságú, egymagvú kaszattermése van. A magvak olajtartalma fajták szerint változó; 30-40, illetve a nagy olajtartalmú fajtáké 45-50 %.
 Kapott termésmennyiség: 2,5-3,0 t/ha. Vetésterület 350-450 eha.

 Fajtamegválasztás. A vetésterület 100%-án hibrid napraforgót termesztünk. Általában az a helyes, ha több, de legalább két eltérô tenyészidejû fajtát termesztünk egy-egy üzemben.
 A hibridek megjelenése és európai elterjedése hazánkban is fajtaváltást sürgetett. A hibridek elterjedése viszonylag rövid idô alatt ment végbe; 1977-ben csak 5 % körül volt, jelenleg már a vetésterület teljes egészét hibridek foglalják el árutermelési célból. Fajta napraforgókat már csak családi gazdaságokban étkezési, madáreleség céljára termelnek kisebb területeken.

Éghajlat és talajigény, vetésváltás

 Éghajlatigény. A napraforgó termesztésére hazánk éghajlata mindenütt alkalmas, de ahol a középkorai érésû kukoricák már nem érnek be, oda ne vessünk napraforgót.
 A napraforgó - meleg és fényigényes - szárazságtûrô növény, de nagy termések eléréséhez - fôként a belterjes igényû fajták esetében - kedvezô eloszlású és mennyiségû csapadékot igényel. Növekedése kezdetén teljes vízigényének kevesebb mint ötödével beéri, a tányér kezdemény kialakulásakor azonban a virágzás idejéig ez 40-45%-ra emelkedik, az olaj képzôdéskor pedig néhány százaléknyit csökken. Ha ezekben az idôszakokban vízhiány van, akkor olajtartalom csökkenés várható. Fiatal szikleveles korában kevésbé, de késôbb már a hidegre is érzékeny.

 Talajigény. A talajra kevésbé igényes növény a napraforgó. A szélsôséges talajok kivételével minden talajon termeszthetô, de az természetes, hogy a jobb talajokon a napraforgó is többet terem; és hogy az intenzív fajták a talajra is igényesebbek. Olajhibridek termesztésére ha a hektáronkénti olajmennyiség jelentôs csökkenését el akarjuk kerülni vessük olyan talajba ahol a kukorica is jó eredménnyel termeszthetô.

 Növénytársítás és vetésváltás. A napraforgó - az azonos gépek miatt - jól társítható a búzával és a kukoricával.
 Az elôveteményekre sem igényes. Rendszerint két gabona közé szokott kerülni, de szabálynak tekinthetô az is, hogy önmaga után nem vethetô, ezért csak 5-6 év múlva lehet ugyanarra a területre vetni, betegségeinek felszaporodása miatt.
 Annak ellenére, hogy a napraforgó jó gyomirtó növényünk, mégsem tartozik a jó búza elôvetemények közé. Ez egyébként nem annyira a talajok tápanyag kihasználásával, mint a talajok nagyfokú kiszárításával magyarázható. Ezért helyesebb, ha tavaszi gabonát, vagy kukoricát vetünk utána.
 Az ôszi vetésû növények számára azért sem tekinthetô jó elôveteménynek, mert nagy tömegû szár- és gyökmaradvány maradt utána, és szeptember végi betakarítása miatt nincs lehetôség optimális magágyat kialakítani, nincs idô a lebomlásra sem.

Tápanyagellátás és trágyázás

 A napraforgónak, különösen a belterjes fajtáknak elég sok tápanyagra van szükségük, hogy potenciális termôképességüket minél jobban kihasználhassuk.

 Szervestrágyázás. Intenzív körülmények között nincs szükség közvetlen istállótrágyázásra, de gyengébb talajokon adhatunk alá istállótrágyát is.

 Mûtrágyázás. A napraforgó jól hasznosítja a mûtrágyázást. A mûtrágyák mennyiségét és termésnövelô hatását a napraforgónál is számos tényezô módosítja.
 A napraforgó fajlagos tápanyagigénye 100 kg fôtermésre vonatkoztatva: 4,1 kg N, 3 kg P2O5, 7 kg K2O; így összesen 14,1 kg vegyes NPK - hatóanyagot von ki a talajból, ahol a tápanyagok aránya 1:0,7:1,7.
 A MÉM-NAK irányelvek szerint a közepes tápanyag-ellátottságú szántóföldi termôhelyek, illetve talajok esetén a napraforgó fajlagos mûtrágyaigénye hatóanyag kg/t: 25-40 kg nitrogén, 36-70 kg foszfor, 44-90 kg kálium hatóanyag, amely 105-200 kg vegyes - NPK - hatóanyagnak felel meg.
 A foszfor és kálium mûtrágyát a nagyon laza talajok kivételével ôsszel alaptrágyaként adjuk. A N-mûtrágyát rendszerint két részletben, pl. 30-40 %-át alaptrágyázásra ôsszel, a visszamaradó 60-70 %-ot pedig tavasszal, a vetôágy készítéssel a talajba dolgozva, starter mûtrágyaként adjuk.
 A N-bôségre a napraforgó mûtrágyázásánál is vigyázni kell, mivel a nitrogéntrágyázás és a napraforgó gombabetegségei között szoros összefüggés van. A nitrogén bôség a vegetatív szervek növekedését serkenti elô, ezért fokozza az érés egyenetlenséget, valamint károsan hat az olaj beépülésére is.
 Az utóbbi években kedvezô tapasztalatok vannak a napraforgó lombtrágyázásával is.

Talajelôkészítés

 A napraforgó alá végezhetô talajelôkészítô munkák mindenben azonosak a kukorica talajelôkészítésével.

Vetés

 A napraforgó vetése a kukorica vetésével azonos idôszakban történik. Az optimális vetésideje, amikor a talaj hômérséklete tartósan eléri a 10-12 0C-t; ez április közepe felé alakul ki. A vetést legkésôbb május elejéig be kell fejezni.
 Ha a napraforgót silózásra, vagy csalamádénak és zöldtrágyázás céljára vetjük, akkor a vetésidô a termesztés célja szerint alakul. /Részletesebben a takarmánynövényeknél./
 A vetés mélysége: 4-8 cm; kedvezô nedvességû kötöttebb talajon 4-6 cm, lazább talajokon 6-8 cm.
 Vetésmód: soros és szemenkénti sorosvetés. A napraforgót ma már korszerû vetôgéppel - rendszerint kukorica vetôgéppel - vetjük, így a sortávolság a vetôgépektôl függôen 70-76 cm. /De keskenyebb /50 cm/ is lehet./ A vetômagmennyiség tôszám/ha 55-60 ezer tô/ha.

Ápolás és gyomirtás

A napraforgó növényápolásához a gyomirtás, a betegségek és kártevôk elleni védekezés, valamint a tôszámbeállítás tartozik. A soros és a nagyobb magmennyiséggel vetett szemenkénti vetést ritkítani kell. A ritkítást akkor kell elkezdeni, amikor a növények 3-4 leveles korban vannak. Ma már a szemenkénti vetés az elterjedtebb ezért a tôszám beállítási munkára a vetésterület nagyobb részén nincs szükség.
 A tenyészterület nagysága, vagyis a hektáronkénti tôszám mindig a fajtától és a talaj minôségétôl függ. A fajtáktól függô optimális tôszámok a következôk: az intenzív fajtáknál 42-48 ezer tô/ha, a kisebb olajtartalmú - külterjes - fajtáknál 35-38 ezer, a hibrideknél pedig 48-50 ezer tô/ha.
 A gyomirtás ma már a napraforgónál is a vegyszeres gyomirtásból áll. A gyomirtásra felhasználható készítmények egyedül alkalmazva itt sem adnak kielégítô eredményt. Ezért rendszerint kombinált eljárások - és vegyszerkombinációk - kerülnek alkalmazásra.
 Az engedélyezett szerekbôl a következô technológiák állíthatók össze:
 A vetés elôtti szereket permetezés után azonnal a talajba kell dolgozni.
 Vetés utáni permetezést a vetés után minél elôbb el kell végezni.
 Az állománykezelés speciális gyomproblémák megoldására való.
 Betegségek: A napraforgó termôképességének jobb kihasználása megköveteli a gombás eredtû betegségek elleni védekezést. Ennek legfontosabb tényezôje, hogy a betegségeknek ellenálló fajtákat válasszunk, mellyel elsôsorban a peronoszpóra kártétele szorítható vissza, illetve csak csávázott, minôségileg ellenôrzött fémzárolt vetômagot használjunk. Az évjárattól függôen okozhat a napraforgóban kisebb vagy súlyosabb károkat a szürke penészes és fehérpenészes szár- és tányérrothadás; a diaportés szár- és tányérfoltoság, amelyek ellen két-három fungicides állománykezeléssel védekezhetünk. A vegyszerezést a betegségekre különösen fogékony fenológiai stádiumokban kell elvégezni, így a növény 6-8 leveles állapotában, a tányérképzôdés idôszakában majd a virágzás végén, ha csapadékos és meleg az idôjárás. A védekezés csak akkor lehet hatékony, ha betartjuk a vetésváltást és ugyanazon a területen 4 évnél hamarabb nem termesztünk napraforgót.
 Kártevôk: Kártevôi közül a talajlakók és barkók elleni védekezés megegyezik a kukoricánál alkalmazottakkal. A madarak nemcsak a érett napraforgótányérokat, hanem a frissen kikelt csíranövényeket is károsíthatják. Ellenük riasztással védekezhetünk, részben csávazóanyagokkal is. A levéltetvek (fôként a répalevéltetû) károsítása nyomán a levelek torzulnak, súlyosabb esetben a növény fejlôdését is visszavethetik. A rajzás idejében elvégzett védekezéssel a kártétel jelentôsen csökkenthetô. A mezei poloskák és bagolylepkék károsítása ellen a fiatal egyedek gyérítése ad kielégítô eredményt.

Betakarítás és tárolás

 A napraforgó egyenetlenül érik, ezért betakarítása, különösen a gépi betakarítás nagy figyelmet és gondosságot igényel.
 A betakarítás idejét többféle tényezô is befolyásolhatja. Ezek: a termesztett fajta tenyészideje, a vegyszeres lombtalanítás, és az üzem szárítókapacitása.
 A naprafogónak három érési fokozata van: sárga-érés kezdete, sárga-érés vége és teljesérés. Betakarításra a sárga-érés vége a legalkalmasabb, amikor a kaszat nedvességtartalma 15-18 %-os, a tányér színe rozsdabarna, és a szélén lévô pikkelylevelek erôsen töredeznek. Ekkor kapjuk a legtöbb termést is, mert még nincs számottevô pergési veszteség.
 A madárkárok mérséklése, az egymenetes gépi aratás - az egyöntetû  érés, a kombájn érettség meggyorsítása - érdekében vegyszeres állományszárítást - deszikálást - ill. érés gyorsítást kell végezni. A vegyszert repülôgéppel vagy helikopterrel lehet kipermetezni. Amikor a kaszat 25% nedvességet tartalmaz. (Érésgyorsító esetén 40-50%-os kaszat nedvesség).
 A deszikált napraforgó betakarítását napraforgóadapterrel felszerelt gabonakombájnnal végezhetjük, csak arra ügyeljünk, hogy a dob fordulatszámát a kívánt mértékben le kell csökkenteni.

 Tárolás. Az olajnövények magvainak tárolása körültekintô gondosságot igényel, mivel csak a tiszta és száraz mag tárolható veszteségmentesen. A betakarított napraforgót tisztítani és szárítani kell. Szárításra alkalmasak a különbözô terményszárítók. A szárítás folyamán nagy gondot kell fordítani a fokozatosságra, mert a kaszatok magas olajtartalmuk miatt könnyen meggyulladhatnak. Szárítás és tisztítás után is csak 15-20 cm-es rétegben tárolható a napraforgó. Általános szabálynak tekinthetô, hogy tartósabb és vastagabb rétegben való tároláshoz 8%-os nedvességtartalomra kell leszárítani a napraforgó kaszattermését, ellenkezô esetben gyors avasodásra, vagy a befülledés következtében öngyulladásra számíthatunk.

Vissza az elejére