LÓBAB

 A lóbab vagy takarmánybab értékes, régi kultúrnövény. Termesztésére fôleg a mérsékeltebb klímájú területek alkalmasak. Európában nagyobb területen csak Németországban és Lengyelországban termesztik. Magyarországon régóta termesztik, de nagyobb arányú termesztése azonban a legutóbbi idôkig nem tudott kibontakozni.
 Nagy fehérjetartalmú abrak- és zöldtakarmányozásra is alkalmas hüvelyes takarmánynövény. Magja fehérjében gazdag: nyersfehérjetartalma 26-28 % körül van.
 Magja a keverôüzemek fontos nyersanyaga lehet, amely mind a kérôdzôk, mind az egygyomrú állatok takarmányozására felhasználható. A takarmánytápokba keverve az import fehérjék /szójaliszt/ részbeni helyettesítésére is alkalmas.
 Mindezek mellett még emberi táplálkozásra is felhasználható. A cukrász- és a sütôiparban kezd elterjedni. Nyugat-Európa egyes országaiban pedig zöldfôzelékként vagy konzervként is használják.
 Termesztése hazánkban azért is figyelmet érdemel, mert a jövôben vetômagexportja is számításba jöhet. Ezenkívül a talaj termékenységére gyakorolt hatása is jelentôs; mint hüvelyes, elég sok légköri nitrogént köt meg és nagyon jó elôvetemény.
 Termôterülete egyenlôre még kevés hazánkban. De mivel szükség van rá, megfelelô vetésterület alakítható ki, ha helyes területkiválasztással biztonságossá tesszük termesztését.

Rendszertan és biológiai jellemzés

 A lóbab /Vicia faba L./ a bükkönyfélék /Vicia/ nemzettségbe tartozik. Egyéves, tavaszi vetésû növény. Több változata és alakja van. A magnagyság szerint: nagy /var. major/, közepes /var. equina/ és kis magvú /var. minor/ vátozata van. A kisebb magvúak az igénytelenebbek.
 Gyökérzete. Fejlett, mélyrehatoló gyökérzete van, sok oldalgyökérrel.
 Szára merev, felálló és csupasz. A fajtától és környezettôl függôen 60-160 cm magas.
 Levélzete páratlanul, vagy párosan szárnyalt és a fajtára jellemzô. A levelek és az egész növény szürkés-zöld színû.
 Virágzata. Fürtvirágzat, amely 2-10 virágból áll. A legtöbb fajta virágszíne fehér és az evezôkön fekete, barna vagy liláspiros folt van. A virágok mézelôk és nagyobbrészt öntermékenyülôk.
 A hüvelyek fajtára jellemzô alakúak, felállók és 2-5 mag fejlôdik ki bennük. Éréskor sötét barnák vagy feketék lesznek.
 A mag nagysága, színe fajtánként változó. /Zöldes, sárgás vagy világos barna./ A hazánkban termesztett fajták ezermagtömege 500-700 g között van.
 Fajtamegválasztás. A termôképességben azonos fajták bármelyike választható, de a körülményekhez jobban alkalmazkodó fajta termesztése biztonságosabb.

Éghajlat és talajigény, vetésváltás

 Éghajlatigény. A lóbab vízigényes növény. Ezért csak nyirkos, páratelt, jó csapadékeloszlású vidéken termeszthetô sikeresen. Melegigénye nem nagy, fényigénye közepes, így a mérsékelt és hûvösebb klímájú területeken is termeszthetô. A rövidebb tavaszi fagyokat is eltûri.
 Hazánkban fôleg a Dunántúl déli és nyugati vidékeire való, de az öntözéssel az ország más területein is termeszthetô.

 Talajigény. Csapadékos viszonyok között igénytelen a talajokra, de szélsôséges talajokon nem érdemes termeszteni. Általában a jó búzatalajokon termeszthetô eredményesen. A közömbös és a gyengén lúgos talajok növénye. A savanyú talajokat nem szereti, itt kevés gyökérgümôt fejleszt és rossz a magkötése is.

 Vetésváltás. Az elôveteményekre nem igényes. Rendszerint két gabona közé kerül, mivel kitûnô elôveteménye az ôszi kalászosoknak.

Tápanyagellátás és trágyázás

 Könnyebb talajokon meghálálja az istállótrágya utóhatását is, de a nitrogén túlsúlyra vigyázni kell, mert rosszul köt magot.
 Mûtrágyázás. Figyelembe vehetô a fajlagos tápanyagigény; 100 kg terméshez átlagosan 6 kg N, 2 kg P2O5 és 3 kg K2O-ot használ fel. Ez 11 kg vegyes NPK-hatóanyagnak felel meg.
 A gyakorlati tapasztalatok szerint ilyen nagy adagú mûtrágyázásra nincs szükség, mert a légköri nitrogén megkötése és a gyökérzet kiváló tápanyagfeltáró képessége miatt kevesebb is elég. Ezért a nagyobb arányú mûtrágyázás csak gyenge talajokon jövedelmezô. /Átlagos viszonyok közt 30-50 kg N, 50-70 kg P és 80-100 kg K javasolható hektáronként a lóbab alá./

 Talajelôkészítés

 Mindenben azonos a többi tavaszi vetésû növény, fôleg a hüvelyesek talajelôkészítésével.

Vetés

 A jóminôségû vetômagot az elôkészítés során csávázni kell. Nagyon fontos a korai vetés; március közepén, ha csak lehet, el kell vetni. /4-60C-on már csírázik./ A vetés mélysége a talaj állapotától függôen 7-12 cm legyen.
 Vetésmód és a vetômagszükséglet. Korábban a gyakorlatban többféle sortávolság volt. Jelenleg a gyakorlatban a dupla gabonasortávolságú /24 cm/ vetés terjedt el.
 A vetômagmennyiség a növényszámtól: 500 ezer mag/ha /és a fajta vetômag nagyságától függôen 300-350 kg/ha vetômag/.

Ápolás és gyomirtás

 A lóbab ápolása - fokozott növényvédelem mellett - a gyomok elleni védekezésbôl áll. A gyomok ellen pedig vegyszeres gyomirtással védekezhetünk.
 Káros gyomokat nem tartanak számon, de terméscsökkentônek vehetjük a disznóparéjt, a libatopfajokat, a muharféléket és a kakaslábfüvet.
 Betegségei: a fuzáriumos gyökérrothadás, a levél- és hüvelyfoltosság, a rozsda és a mozaikvírus kártevôi, a fekete levéltetû és a zsizsik.

 Öntözés. Vízigénye a virágzás és a magkötés idején a legnagyobb. Szükség szerint 3-4 alkalommal - 30-40 mm vízzel - célszerû megöntözni.

Betakarítás és tárolás

 A lóbab július végén, augusztus elején, öntözve valamivel késôbb, augusztus közepén érik. Akkor aratható, amikor a felsô hüvelyek is feketék, a magvak kemények és a levelek nagyrésze már lehullott.
 Aratására legmegfelelôbb a - hüvelyesek aratására átalakított - egymenetes kombájnos aratás. Vetômag aratásakor, a magsérülések elkerülése végett, ajánlatos az aratást hajnalban végezni.

 Tárolás. Mivel a magvak nedvességtartalma 13-16 % körül van aratáskor, ezért nincs mindig szükség szárításra. Szellôs helyen, vékonyan terítve, majd zsákokban is tárolható, de tárolás elôtt zsizsikteleníteni kell a lóbabot.

Vissza az elejére