KENDER
 

 A kender értékes és fontos rostnövény, hazánk legfontosabb textilipari növénye. A rostkender az egyetlen olyan alapanyaga textiliparunknak, amelyet a szükségletnek megfelelô mennyiségben megtermelhetünk.
 A kendernek lényegesen durvább rostja van, mint a lennek, ezért felhasználása is sokoldalúbb. Finomabb rostjából vásznat, a durvábból zsineget, kötelet, zsákot, ponyvát, tömlôt, stb. készítenek.
 Kendertermesztésünk alapján hazánk a jelentôs kendertermelô és feldolgozó országok egyike Európában.
 Hazánkban a rostkender termesztésnek történelmi hagyományai vannak. Hosszú ideig csak háziipari célból foglalkoztunk a kenderrel, és csak az utóbbi évtizedekben alakult ki a kender nagyüzemi termesztése és a kenderrost ipari feldolgozása. A rostkender ma már a nagyüzemi növénye, mivel termesztése teljesen gépesíthetô.

Rendszertani helye és biológiai jellemzése

 A kender /Cannabis sativa L./ a Cannabinaceae családjába és a Cannibis nemzetségbe tartozik.
 A Cannibis nemzetség két fajból áll: A Cannabis sativa /L./ Serebr. és Cannibis indica Lam. A két faj közül hazánkban csak a C. sativa egyik alfajának, a termesztett kendrenek van jelentôsége.
 A kendernek négy típusa, vagyis földrajzi-, ökológiai alakköre alakult ki: az északi kender, közép-orosz kender, déli vagy mediterrán kender és az ázsiai kender. A hazánkban termesztett tiszta fajták a délikender alakköréhez tartoznak.
 A kender egynyári, kétlaki növény. Újabban azonban a nemesítôk egylaki kendert is elôállítottak. Az egylaki kender mellett ismeretesek még az unisexuális kenderállományok is. Ha az egylaki kendert, mint pollenadót kétlaki nôkenderrel keresztezik, az F1-ben zömmel /80-90 %-ban/ nô egyedeket kapnak.
 Gyökérzet. A kendernek fejlett gyökérzete van, amely azonban a föld feletti részekhez viszonyítva kicsi, ezért tápanyagokban gazdag talajt kíván.
 Szár. Alaktanilag lágy szár, amely a vegetáció végére - különösen tág térállásban - erôsen elfásodik. Szára fás szövetbôl és háncs-szövetbôl áll. A háncsszövet háncsrostokat tartalmaz. A szár magassága /1-4 m/ igen sok tényezôtôl függ. A fontosabb tényezôk a következôk: földrajzi alakkör, a fajta, az ivar és az állománysûrûség. A szár vastagsága és elágazási hajlama is hasonló tényezôktôl függ, fôleg az ivar és a tenyészterület határozza meg.
 Levél. A kender levele ujjasan összetett. A levelek alakja és színe fajtához kötött tulajdonság.
 Virágzat és termés. A kétlaki kendernél külön növényen foglalnak helyet a hím /porzós/ és a nô /termôs/ virágok. A hím virágzat bogernyôs fürt, amely a virágzati fôtengelyen helyezkedik el. A nôvirágzat bogernyôs füzér, amelyek a levelek hónaljában vannak. A kender idegen termékenyülô, szélporozta növény, de egylaki formái öntermékenyülésre is képesek.
 Termése makkocska, amelyet a gyakorlatban magnak nevezünk. Színe - fajtától függôen - változó, tompafényû, márványozottan barnásszürke, szürkészöld, stb. Alakjuk, nagyságuk eltérô. /Ezermagtömegük 15-25 g között váltakozik./
 A kender hím- és nôegyedei között morfológiai és élettani különbségek vannak. A hím kender finomabb felépítésû, sûrû és ritka állományban egyaránt nagyobb szármagasságot ér el, mint a nôkender. Tenyészideje is kevesebb. A nôkender jellemzôi: az elágazó, alacsonyabb és vastagabb szár, valamint a nagyobb rosttermés.

Éghajlat, talajigény és vetésváltás

 Éghajlatigény. A kender csírázásához alacsony hômérséklet is elegendô, már 1-2 0C-on csírázásnak indul. Zavartalan növekedéséhez meleg és párás idôjárást igényel. A szárazságra különösen a fejlôdés kezdetén érzékeny. A hosszabb ideig tartó szárazság hatására szára alacsony marad. Különösen virágzásig: július második felének idôjárása jelentôs a rostkendertermés mennyiségére és minôségére.
 Hazánk idôjárása mindenütt megfelel a kender termesztésére, de az ország déli része - fôként a Dél-Alföld - melegebb éghajlata a legalkalmasabb.
 Talajigény. A kender a talaj, fôleg az altalaj minôsége iránt igényes növény, ezért fô termesztési körzeteit a talaj minôsége határozza meg. Talajigény vonatkozásában különbség van a rostkender és a magkender között. A rostkender termesztésére legalkalmasabbak a tápanyagokban gazdag, mélyrétegû mezôségi talajok, folyami öntéstalajok, valamint a nem túl kötött réti agyagtalajok. Termeszthetô a rostkender láptalajokon is, de itt a rost minôsége - fôleg a szakítószilárdsága - erôsen kifogásolható.
 A magkender termesztésére fôleg a láptalajok és a hordalék öntéstalajok alkalmasak.
 Vetésváltás. A kender az elôveteményekkel szemben nem igényes. Tápanyagokban gazdag talajon önmaga után több éven keresztül is termeszthetô. Legjobb elôveteményei a pillangós virágú növények és a gyepek. Jó elôvetemények még az istállótrágyázott kapásnövények is, de nálunk leggyakrabban két gabona közé szokott kerülni.

Tápanyagigény és trágyázás

 A kender tápanyagigényes növény, nagy termések eléréséhez sok és felvehetô állapotban lévô tápanyagot kíván. A tápanyagok közül nagyon fontos a nitrogén. A kender legnagyobb nitrogénigénye fejlôdése kezdetén van. A nagy termések biztosításában, valamint a rostok minôségi kialakításában nagy jelentôsége van a foszfornak és a káliumnak is. A kálium fôleg a rostok mennyiségére és minôségére gyakorolt hatásában jelentôs. A makrotápelemeken kívül nagy jelentôségük van a mikroelemeknek is /B, Mn, Cu/.
 Szervestrágyázás. A kender egyike az istállótrágyázást megháláló növényeknek. Az istállótrágya mennyisége mindig a talaj típusa és tápanyag-ellátottsága alapján állapítható meg.
 Mûtrágyázás. A korszerû tápanyagellátás a kendernél is mûtrágyázással valósítható meg. A kender fajlagos tápanyagigénye 100 kg kórótermésre vonatkoztatva: 1,5 kg N, 0,4 kg P2O5, 1,8 kg K2O, összesen 3,7 kg vegyes NPK hatóanyag. Természetesen ez módosul az elôvetemény, a szervestrágyázás és a talajok konkrét tápanyagellátottságától függôen. A MÉM NAK irányelvei szerint közepes tápanyagellátottságú talajokon a rostkender fajlagos mûtrágyaigénye, hatóanyag kg/t: 16-18 kg nitrogén, 9-12 kg foszfor, 15-22 kg kálium, vagyis összesen 40-52 kg vegyes NPK hatóanyag.
 A foszfor és kálium mûtrágyákat a kender alá is teljes egészében alaptrágyaként adjuk. A nitrogén megosztása: 40-60 % ôsszel, ill. tavasszal kerül kiszórásra, vetés elôtt.

Talajelôkészítés

 A kender szereti a mélyen mûvelt talajt. Ezért nagyon fontos a jóminôségû ôszi mélyszántás. Tavasszal forgatás nélküli talajmûvelô eszközökkel készítsük elô a magágyat. /kombinátor, stb./

 Vetés

 Rostkender-vetés. A kender elég korai vetésû növény, akkor lehet vetni, amikor már nem kell félni a talajmenti fagyoktól. Az ország déli részén április eleje, északi részén április közepe a legmegfelelôbb vetésidô.
 A rostkendert gabonasortávolságra vetjük. A vetôgépet úgy kell beállítani, hogy fm-enként 45-50, m2-enként 380-420 magot vessen. /îgy a vetômag szükséglet 75-85 kg/ha vetômag-mennyiségnek felel meg./
 Magkender-vetés. Vetômagtermesztés céljára a kendert 70 cm-es sortávolságra vetjük. /Vetômagszükséglet 7-10 kg/ha./
 A vetés mélysége. Középkötött talajokon 2-4 cm, láptalajon 2-3 cm. Vetés után - száraz idôjárás esetén - hengert is járassunk.

Ápolás és gyomirtás

 A kender kezdeti fejlôdése vontatott, ilyenkor érzékeny a gyomokra. Késôbb a dúsan fejlôdô kender már elnyomja a gyomokat. A magkender ápolása gyomirtásból és ritkításból áll.
 Különösen fontos munka az egyelés. A 70 cm-es sortávolságra vetett magkendert 25-30 cm-es növénytávolságra kell ritkítani. Egyeléskor fontos az ivararány beállítása is, ezért a ritkítást úgy végezzük, hogy vegyesen - váltakozva - hagyjuk meg a magasabb szárú hím és az alacsonyabb szárú nô egyedeket.
 Az egyelés elvégzése különösen fontos a hibridkender-vetômag termesztésekor. Az anyasorokból a porzós egyedeket el kell távolítani.
 A magkender gyomirtása végezhetô vegyszeres gyomirtással is.

Betakarítás és tárolás

 Rostkender aratás. A termés minôsége nagymértékben függ az aratás idôpontjától. A rostkender aratását akkor kell elkezdeni, amikor a hímkender virágozni kezd. A hímkenderek ekkor már technikailag és fiziológiailag is érettek, a nôkenderek ebben az idôben még csak technikailag tekinthetôk érettnek. Szín alapján a hímkender szára már sárga, vagy sárgászöld és az alsó levelek is sárgulnak. A nôkender színe még zöld.
 Általában július vége, augusztus elsô harmada a rostkender aratási ideje.
 Az aratás módja. Régen kézzel - kendervágó kaszával - aratták, vagy tövestûl nyûtték ki a kendert. Ma már speciális kenderbetakarítógéppel történik a rostkender aratása és kévébe kötése.
 Az egymenetes betakarítás érdekében aratás elôtt vegyszeresen lombtalanítani kell a kendert.
 A vegyszeres lombtalanítást a technikai érettség elején lehet elkezdeni és célszerû szakaszosan végezni. Az aratás a permetezés után csak 8-10 nap múlva végezhetô.
 A komplex gépi betakarítás munkái sorrendben a következôk: vegyszeres lombtalanítás repülôgéppel vagy helikopterrel, egymenetes aratás kévekötéssel, a kenderkévék kúpokba rakása kézzel, és száradás után a kenderkóró tömbözítése, bálázása, gépi rakodása és szállítása.
 A kenderkórót átvételkor minôsítik. A szabvány szerint három minôségi kategória van: I., II. és III. osztály.
 Magkender aratás. A magkender aratását akkor kell elkezdeni, amikor a magvak héja már kemény és a magot takaró levél sárga színû. A gépi aratás csak kétmenetes aratással valósítható meg. Elôször rendre kell vágni, amelyet a reggeli és az esti órákban célszerû végezni, amikor a lombja vonódott.
 A rendre vágott magkender-kórót minél hamarabb kévébe kell kötni és kúpokba állítani. A kúpokban a mag utóérik és 10-14 nap múlva kicsépelhetô.
 A cséplés a lombozáshoz hasonló módon, ponyvához való ütögetéssel, vagy speciális cséplôgéppel történik.
 Tárolás. Cséplés után a magot ki kell rostálni; száraz, szellôs, de nem nagyon világos helyiségben tárolható.

Vissza az elejére