CUKORRÉPA

 A cukorrépa az egyik legfontosabb élelmiszeripari növényünk. Jelentôségét elsôsorban az határozza meg, hogy a cukorrépából fontos népélelmezési termék készül: a cukor, amely az emberi táplálkozásban nélkülözhetetlen.
 Jelentôségéhez tartozik még az is, hogy a szántóföldi növények közül a cukorrépával termelhetô meg hektáronként a legtöbb energiaérték.
 A cukorrépa azonban nemcsak fontos ipari növény, hanem melléktermékei révén jelentôs a takarmánybázis biztosításában is. A cukorrépa üzemi mellékterméke a leveles répafej; értékes takarmány, amely önmagában is etethetô, de kukoricaszárral együtt be is silózható.
 A cukorgyári melléktermékek: a répaszelet és a melasz is értékes takarmányok, amelyekbôl karbamid hozzáadásával fehérjepótló takarmányokat állítanak elô. Ezek a készítmények is fôleg a szarvasmarhák takarmányozásában jelentôsek.
 A cukorrépa az egyik legfiatalabb kultúrnövényünk. Az európai kultúra és az újkor növénye. Európai növény; nemesítését, termesztését és a répacukor gyártását csak a múlt század elején kezdték meg. Jelenleg már nemcsak Európában, hanem más földrészeken is termesztik.
 A cukorrépa termesztése nagyobbrészt csak a mérsékelt égövön elterjedt, ezért a trópusokon a cukornád, a mérsékelt égövön pedig a cukorrépa a cukorgyártás alapanyaga. Jelenleg a világ cukortermesztésébôl 36% a répacukor és 64% a nádcukor.
 A nagyarányú területcsökkenés miatt a cukor szükséglet mind nagyobb részét kellett import útján kielégíteni, de ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, a vetésterület nagyobb legyen és több cukrot termelhessünk, különbözô állami intézkedésekre és a cukorrépa termesztés korszerûsítésre volt szükség.
 A változás már a hetvenes évek elsô felében elkezdôdött. Létrejöttek a cukorrépatermelési rendszerek és megkezdôdött a termesztés korszerûsítése, a technológiai váltás. Ezek után ismét nôtt a vetésterület és a terület növekedés mellett emelkedtek a termésátlagok is.
 A megtermelt cukorrépa-gyökér mennyisége sokkal több volt mint amennyit a hazai feldolgozó ipar felhasznált, ezért elsôsorban a volt Jugoszláviába szállítottunk belôle és feldolgozott cukrot kaptunk vissza. A hazai gazdálkodási rendszer változása és a külföldi feldolgozás leállása miatt veszteségek érték az ágazatot. A tulajdonviszonyok rendezôdésével várható a cukorrépa termés újbóli javulása.
 Nagyon fontos még, hogy tovább növekedjen a melléktermékek betakarításának és hasznosításának az aránya is.

Származása, rendszertani helye és biológiai jellemzése

 A Beta-répák és ezen belül a cukorrépa származására vonatkozóan a legáltalánosabb nézet az, hogy a kultúrrépák ôse a Földközi-tenger partvidékén található Beta maritima L.
 A Beta-répát emberi táplálékként és takarmányozásra már a középkorban is felhasználták, szántóföldi termesztése azonban csak a XVI-XVIII. században kezdett elterjedni.
 A cukorrépa közvetlen ôse az Achard által kiválasztott sziléziai fehérrépa. A répában lévô fehércukrot Marggraf fedezte fel 1747-ben, aki megállapította, hogy a répában lévô cukor azonos minôségû a nádból kinyerhetô cukorral.
 Rendszertan. A kultúrrépák a libatopfélék /Chenopodiaceae/ családjába és a Beta nemzetségbe tartoznak. A Beta nemzetség legfontosabb faja a répa /Beta vulgaris L./.
 Termesztett répáink, mint változatok a cukorrépa, a takarmányrépa, a cékla és a mangold, mind ehhez a fajhoz tartoznak.
 Cukorrépa /Beta vulgaris L. var. saccharifera Alef./
     Takarmányrépa /Beta vulgaris L. var. crassa Alef./
 A Beta-répák, illetve a cukorrépa jellemzô alap-kromoszómaszáma n=9. A diploid répanövények testi sejtjeiben ennek a kétszerese 2n=18, a tetraploid változatokban a négyszerese 4n= 36 található. A diploid és a tetraploid szülôpartnerek keresztezésével jönnek létre a nagy gazdasági értékû 3n= 27 kromoszómás triploid hibridek.
 A cukorrépa nemesítôk a tetraploid répákat colchicines kezeléssel állítják elô és ezek képezik a poliploid nemesítés alapját.
 Biológiai jellemzés. A répa kétéves növény. Az elsô évben fejlôdik ki a répagyökér vagy répatest, és csak a második évben fejleszt magszárat és termést.
 A répa kezdeti fejlôdése. A répa csírázásához 6-80C hômérsékletre van szükség. Elôször a gyököcske jelenik meg és lefelé hatol a talajba, majd a csíranövény indul fejlôdésnek. A szikalatti szár /a hypocotyl/ és a sziklevelek elôbújnak a talajból, kikel a répa és néhány nap múlva a sziklevelekre merôlegesen megjelennek az elsô lomblevelek. Kelés után a répa karógyökere erôteljesen fejlôdik és fokozatosan kialakul belôle a répatest.
 Gyökérzete jellegzetes karógyökér, amelynek a két oldalán elôtörô hajszálgyökerek sûrûn behálózzák a feltalajt. A répa, fôleg a cukorrépa fôgyökere - ha nem ütközik akadályba - 2-3 m mélyre is lehatol a talajba. /Ha a répagyökér kemény talajba ütközik, elágazik, "lábas vagy talpas" lesz a répa./
 A répatest nem más, mint a hajtás /szikalatti szár, vagy hypocotyl/ és a karógyökér felsô részének tartalék táplálóanyagokat tartalmazó módosulása. A répatest lefelé elvékonyodik, és valódi gyökérben folytatódik.
 A répatesten három részt különböztetünk meg: a répa fejét, nyakát és gyökerét.
 A répafej rövid szártagú tôszár. A fejen az elsô évben csak levelek nônek, a második évben fejlôdik ki a magszár. A répafej cukrot nem tartalmaz, ezért betakarításkor a cukorrépáról levágják.
 A répanyak a szikalatti szárból alakul ki. Felsô részét a legalsó levelek, alsó részét a gyökérbarázda határolja, ezért a nyakon sem levelek, sem gyökerek nincsenek. A kultúrrépák nyaki részének nagysága eltérô. A cukorrépáé kisebb, mint a takarmányrépáké. Ezért a különbözô alakú takarmányrépák nyaki részükkel kinônek a földbôl, a cukorrépa pedig "belenô" a földbe.
 A gyökértest. Felsô része a megvastagodott karógyökér, amely lefelé kúpszerûen elvékonyodik és "gyökérfarokban" végzôdik. A gyökértest két oldalán gyökérbarázda található, amelybôl oldal- és hajszálgyökerek indulnak. A répatest alakja a cukorrépa-fajtáknál alig változik, de nagy változatosságot mutat a takarmányrépánál és a céklánál.
 A répa keresztmetszetén kör alakú edénynyalábgyûrûk váltakoznak a raktározó parenchima részekkel. Számuk cukorrépában 9-12, takarmányrépában 5-8.
 A cukor elhelyezkedése a répatestben nem egyenletes, legtöbb van a répatest súlypontjában, legkevesebb a fejben és a farokban.
 /A cukorrépatest átlagos összetétele: 76% víz, 24% szárazanyagtartalom, ebbôl 17% répacukor /szacharóz/; az egyéb cukor, valamint a nem-cukor anyagok mennyisége kb. 7%./
 Levél. A termesztett répák és répafajták levélnagysága, színe és a levelek állása eltérô. Cukorrépa-fajtáink levelei sötét- vagy világoszöld színûek és szétterülôk. A takarmányrépák levelei felállók, színûk rendszerint a répatest színének megfelelôen színezettek, vagy sárgászöldek. A szárlevelek kicsinyek és váltakozva helyezkednek el a száron.
 A répa hajtásrendszere, a virágzat és a termés csak a második tenyészévben fejlôdik ki. A magrépák szárbaindulásához megfelelô hô - alacsony hômérséklet - és fényhatások szükségesek. A répa hosszúnappalos növény; rövidnappalos viszonyok között is szárbaindul, de nem virágzik. /Elôfordul, hogy a répa már az elsô évben szárbaindul, felmagzik, de ez káros./
 Szár. A répának dudvás szára van. A répafejen a központi rügy állapotától függôen egy vagy több magszár fejlôdik, amelyek további hajtásokat hoznak.
 Virágzat. A többmagvú répafajták virágai gomolyos füzérben helyezkednek el és kettôs bogas virágzatot alkotnak.
 Az örökletesen egymagvú fajták virágainak többsége egyedül áll, de a fôhajtásokon kis számban 2-3 virágú gomolyok is találhatók.
 A virágok hímnôsek és a répa túlnyomóan idegentermékenyülô növény, de ritkán önmegporzás is elôfordul. A kölcsönös megporzásnak különösen nagy jelentôsége van a hibridrépák elôállításában.
 Termés. A répa termése fedéllel nyíló csalmatok. Alakja lapított és a termésüregben rendszerint egy mag található.
 A mag apró és vesealakú, színe vörös, vagy sötétbarna. Az örökletesen egymagvú fajták magja nagyobb, mint a többmagvúaké.
 A többmagvú répafajták összetett virágzatából gomolytermés alakul ki, amely 2-3, ritkábban 4-6 toktermésbôl áll és ennek megfelelô számú magot tartalmaz.
 Az örökletesen egymagvú /monokarp/ fajták egyedül álló virágaiból magányos termések képzôdnek egy-egy maggal.

A cukorrépa-típusok és a nemesítési irányelvek

 A cukorrépa nemesítését Achard kezdte meg a XVIII. század végén a sziléziai fehérrépából. A nemesítési cél kezdetben a répa cukortartalmának és termôképességének fokozatos növelése. Ezen a téren a nemesítés szép eredményeket ért el, hiszen a kezdetben 6% cukrot tartalmazó répából sikerült a répa cukortartalmát 17-20%-ra növelni, és ezzel a cukorrépa méltó versenytársa lett a cukornádnak.
 A nemesítés eredményeként a cukorrépának a répatest nagysága és cukortartalma alapján négy típusa alakult ki, és a cukorrépafajták a következô csoportok valamelyikébe sorolhatók:
 - E /Ertragreich/: bôtermô, viszonylag kis cukortartalmú, késôn érô típus;
   - N /Normál/: közepes gyökértermés és közepes cukortartalom jellemzi az ide tartozó fajtákat;
 - Z /Zuckerreich/: nagyobb cukortartalmat és viszonylag kisebb gyökértermést biztosító fajtatípus;
 - ZZ /Besonders Zuckerreich/: nagyon nagy cukortartalmú, de kis  gyökértermésû fajták.
 A hazai cukorrépa fajtáink az N és a Z átmeneti típusaiba tartoznak.
 A cukorrépa nemesítés az 1930-as években kezdôdött hazánkban, és azóta sok értékes fajtát és nagy termôképességû poliploid és hibrid cukorrépát állítottunk elô.
 Nagyon jelentôs az örökletesen egymagvú cukorrépa fajták elôállítása is, hiszen ezek nélkül a fajták nélkül lehetetlen lett volna megvalósítani a gépesített cukorrépatermesztést hazánkban.
 A fôbb nemesítési irányelvek a következôk: olyan fajtákat kell elôállítani, amelyek a termesztés és a cukoripar igényeit egyaránt kielégítik.
 Ezek szerint örökletesen egymagvú, kiváló vetômagértékû, bôtermô és jó alkalmazkodó képességû, cerkospora-rezisztens, gépi betakarításra alkalmas fajtákra van szükség.

Éghajlat és talajigény, vetésváltás

 Éghajlatigény. A cukorrépa a mérsékelt égöv növénye, hosszúnappalos megvilágítást igényel. Ezért a cukorrépa termesztésére a mérsékelten meleg klíma felel meg a legjobban.
 Hazánk éghajlata mindenütt alkalmas a cukorrépa termesztésére, de a kiegyenlítettebb éghajlatú, csapadékosabb országrészeken többet és - öntözés nélkül is - biztonságosabban terem a cukorrépa.
 Az idôjárási elemek közül a csapadék mennyisége és tenyészidô alatti megoszlása nagyon jelentôs. A cukorrépa július közepétôl augusztus végéig igényli a legtöbb csapadékot, ezért a bôséges nyári esôk - és az öntözés - igen kedvezôen hatnak a termés alakulására.
 A hômérséklet vonatkozásában áprilisban a meleg, májusban és augusztusban pedig az alacsonyabb hômérséklet kedvez a cukorrépa termésmennyiségének.
 Talajigény. A cukorrépa a talaj iránt is nagyon igényes növény. Termesztésére legalkalmasabbak a mélyrétegû, elegendô meszet tartalmazó, humuszban és tápanyagokban gazdag mezôségi talajok. A mezôségi talajok mellett alkalmasak még a jó minôségû csernozjom jellegû öntés- és rétitalajok, valamint a barna erdôtalajok. Ezekre a talajokra jellemzô, hogy humuszban gazdagok, morzsalékos szerkezetûek, mészállapotuk rendezett, mechanikai összetételük középkötött és pH tartalmuk 6,5-7,3 között van.
 A mészben szegény, savanyú, hideg, magas vízállású, erôsen erodált, lejtôs területek, valamint a szélsôséges talajok, a futóhomok és szikes talajok a cukorrépa termesztésére alkalmatlanok.
 A cukorrépa a MÉM NAK szerinti osztályozásának megfelelôen, csak az I-II-III. szántóföldi termôhelyi kategóriában termeszthetô.
 A cukorrépa nemcsak a talajokra, hanem a talajok kultúrállapotára is igényes. Ezért az évelô gyomokkal és más egynyári gyomnövényekkel erôsen fertôzött talajok alkalmatlanok a cukorrépa termesztésére.
 Vetésváltás, terület-megválasztás. A terület kijelölésénél fontos, hogy a táblák alakja, nagysága, fekvése összhangban legyen a speciális gépek teljesítményével és alkalmazhatóságuk feltételeivel. A táblák 50-60 ha-nál ne legyenek kisebbek és kerülni kell a lejtôs területû táblákat.
 A növényvédelmi szempontok miatt pedig ne kerüljön a cukorrépa az elôzô évi répaföld szomszédságába. Fontos még az is, hogy a betakarított termés könnyebb elszállítása érdekében a cukorrépa táblákat - ha csak lehet - szilárd burkolatú utak mentén, vagy azok közelében jelöljük ki.
 Növényi sorrend. A cukorrépát olyan vetésváltásban kell termeszteni, ahol a termesztési feltételek maximálisan biztosíthatók. A fontosabb feltételek a következôk: korán lekerülô elôveteményekre van szükség; az elôvetemények feleljenek meg a növényvédelem követelményeinek és a gyomok elleni védekezés lehetôségeinek.
 Mivel ezeket a feltételeket legnagyobbrészt csak a gabonafélék biztosítják, ezért a hazai viszonyok között a cukorrépa leggyakoribb elôveteményei az ôszi kalászosok, fôleg az ôszi búza.
 A helyes növényi sorrend összeállításánál arra is vigyázni kell, hogy a cukorrépa négy évnél korábban nem kerülhet ugyanarra a táblára.
 A cukorrépa elég késôn kerül le, ezért helyes, ha tavaszi növényeket vetünk a cukorrépa után. A cukorrépa legjobb utónövényei a tavaszi gabonák, a zab és a tavaszi árpa, fôleg a sörárpa.

Tápanyagigény és trágyázás

 A cukorrépa a legtápanyagigényesebb növények közé tartozik. Ezért az eredményes termesztésének fontos feltétele a tápanyagigényének megfelelô trágyázás.
 Tápanyagigény. A cukorrépa tápanyagigényét a gyökértermés - és a hozzátartozó melléktermékek - tápanyagtartalma határozza meg.
 A cukorrépa - MÉM NAK szerinti - fajlagos tápanyagigénye: 100 kg gyökértemés biztosításához 0,35 kg N, 0,15 kg P2O5 és 0,55 kg K2O, vagyis 1,05 kg vegyes - NPK - hatóanyag szükséges, ahol a tápanyagok aránya 1:0,4:1,6 körül van.
 Nitrogén. A cukorrépa fejlôdéséhez szükséges makroelemek közül a nitrogén gyakorolja a legnagyobb hatást a gyökértermés mennyiségére és minôségére.
 A nitrogén adagolására azonban vigyázni kell, mert ha a szükségesnél többet adunk, a felesleges N késlelteti az érést, csökkenti a répa cukortartalmát és kinyerhetô cukor mennyiségét.
 A cukorrépa legnagyobb N-igénye a tenyészidô elején van, késôbb, a tenyészidô végefelé már kevés nitrogénre van szüksége. Az optimális N-adagok erre az idôszakra rendszerint el is használódnak és a betakarítás elôtti viszonylagos N-hiány nagyon jó hatással van a répa cukortartalmára.
 Foszfor. A tápanyagok harmonikus értékesülésében fontos szerepe van a foszfornak is. A foszfor az érést gyorsítja, a szárazságtûrést fokozza, a répatest minôségét pedig javítja.
 A cukorrépa a foszfort sokkal egyenletesebben veszi fel a tenyészidô alatt, mint a nitrogént.
 Kálium. A cukorrépa káliumigényes növény. Ezért a kálium nagyon fontos tápeleme a cukorrépának. Az ismert élettani hatásán kívül a répa szárazságtûrését is fokozza, de a túlzott kálium-adagolás már káros, mert csökkenti a gyökértermést és növeli a répa hamutartalmát. A nagy hamutartalom pedig rontja a cukor kinyerhetôségét.
 A mezoelemek jelentôsége. Ismeretes, hogy a cukorrépa a mezoelemek közül fôleg nátriumot, klórt, kálciumot és magnéziumot igényel.
 A nátriumnak fontos élettani szerepe van, amely káliummal nem helyettesíthetô, de a túlzott nátrium ellátottság már káros, mert növekszik a répa hamutartalma.
 A klór is fontos tápanyaga a cukorrépának, fôleg a levél- és gyökérképzôdésben van szerepe, de klór és nátrium trágyázásra ritkán van szükség, ha kálisóval trágyázunk.
 A cukorrépa mész, vagyis kalciumigényes növény. Ezért mészszegény talajokon meszezésre van szükség, ahol a  kalcium nemcsak a termés mennyiségét növeli, hanem a répa minôségét is javítja. Túlzott mennyisége gátolja a foszfor felvételét és beépülését is, valamint klorózisos tüneteket okoz.
 A cukorrépát a magnéziumigényes növények közé szokták sorolni. Ennek ellenére Mg-trágyázásra csak Mg-hiányos, fôleg savanyú homoktalajokon van szükség.
 A mikroelemek jelentôsége. A mikroelemek közül nagyobbrészt csak bórhiány szokott elôfordulni, amely szívlevél rothadásban jelentkezik a cukorrépánál. A bórhiány csak bórtrágyázással vagy lombtrágyázással szüntethetô meg.
 Mangánhiány nálunk ritkán fordul elô, a rézhiány pedig csak láptalajokon jelentkezik. Pótlásukra szintén lombtrágyázás javasolható. A mikroelemek hiánya ellen köztudottan nagy jelentôsége van az istállótrágyázásnak is.
 Trágyázás. A cukorrépa tápanyag-ellátását az országosan elfogadott irányelvek szerint kell megvalósítani. A tápanyag-ellátás alapja a korszerû mûtrágyázás, amelyet a MÉM NAK irányelveknek és a konkrét talajvizsgálati eredményeknek megfelelôen kell végezni.
 A mûtrágyázás mellett nagy jelentôsége van a cukorrépa szervestrágyázásának is, mivel a mezo- és fôleg a mikroelemek harmonikus visszapótlása legbiztosabban az istállótrágyázással érhetô el.
 Szervestrágyázás. A szervestrágyázás leggyakrabban alkalmazott módja az istállótrágyázás. A cukorrépa meghálálja az istállótrágyát, amely a fontos tápanyagok mellett kedvezô hatással van a talajok fizikai tulajdonságaira is. Az istállótrágya mennyisége a termôhelytôl, a talaj termékenységétôl függôen 30-40 t/ha körül legyen.
 Az istállótrágyázást leghelyesebb a kalászos elôvetemények után, nyáron végezni: a búza tarlóra kihordjuk az istállótrágyát és középmély /18-22 cm/ szántással a talajba dolgozzuk. Ha elmarad a nyári istállótrágyázás, akkor vagy elhagyjuk a szervestrágyázást, vagy legkésôbb szeptember közepéig, ôszi szántással munkáljuk be az istállótrágyát.
 Mûtrágyázás. A cukorrépa tápanyagigényét, a szükséges tápanyagmennyiségeket és arányokat rendszerint mûtrágyázással lehet megvalósítani.
 A szükséges mûtrágyák mennyisége mindenkor a várható, ill. tervezhetô termésmennyiség, a termôhely és a talajok tápanyagellátottsága, valamint a cukorrépa fajlagos tápanyagigénye alapján határozható meg.
 A cukorrépa fajlagos mûtrágya-igénye a jó és közepes NPK-ellátottságú talajokon: 2,4-3,4 kg P2O5, 4,5-6,0 kg K2O, amely 6,9-9,4 kg/t vegyes PK-hatóanyagnak felel meg.
 A cukorrépa fajlagos N-mûtrágya-igényét hatóanyag kg/t termésre vonatkoztatva a MÉM NAK - a különbözô tényezôk módosító hatása miatt - nem határozta meg. Kiszámítása az N minimum vagy az EUF módszer alapján történhet.
 A foszfor és a kálium mûtrágyázás. A cukorrépa alá szükséges foszfor és kálium mûtrágyák mennyisége: a tervezett termésnagyság és a fajlagos P és K-mûtrágya hatóanyag igények alapján meghatározható. De a véglegesen kijuttatásra kerülô mûtrágyák mennyisége általában még módosul.
 A fôbb módosító tényezôk: az elôvetemények, az istállótrágyázás és az öntözés.
 A nitrogén-mûtrágyázás. Az optimális és a ténylegesen kiszórható N-mûtrágya mennyiségek csak különbözô tényezôk. /talajkötöttség, öntözés, stb./, a cukorrépa fajlagos N-igénye és a talajok nitrogénszolgáltató-képessége alapján határozhatók meg.
 A talajok N-szolgáltató-képessége pedig a talajminták nitrát /NO3/ nitrogén tartalmával jellemezhetô. Ezért a területen ôsszel és tavasszal talajvizsgálatokat kell végezni, ahol a talajok felsô 60 cm-es rétegének nitrát N-tartalmát kell megállapítani.
 Az ôsszel és tavasszal kijuttatható N-mûtrágya-hatóanyag mennyiségek meghatározása. A cukorrépa N-mûtrágyázását megosztva: ôsszel és tavasszal kell elvégezni.
 A cukorrépatermesztésre alkalmas talajokon a kiszórható N-mûtrágya-hatóanyag mennyiségeket úgy kell meghatározni, hogy a tervezett gyökértermést /t/ha/ ôsszel 3 kg/t, tavasszal pedig 2 kg/t fajlagos N-igénnyel kell megszorozni. Az így kapott N-hatóanyag mennyiségekbôl azonban le kell vonni a talajok felsô 60 cm-es rétegének ôsszel és tavasszal mért N kg/ha-ban kapott nitrát - N - tartalmát. Ezért ôsszel és tavasszal is csak a különbségeknek megfelelô hatóanyagú N-mûtrágya mennyiségeket kell kiszórni.
 De a termesztési célnak és az optimális N-mennyiségeknek megfelelô N-mûtrágyázás még így sem valósítható meg, mivel a talajkötöttség, az öntözés és a tôszám tovább módosítja a tavasszal kiszórható N-mûtrágyák mennyiségét.
 A talajkötöttség szerint, ha a talajok kötöttsége 40-nél kevesebb, akkor a kiszámított értékekhez még adni kell, de ha 40-nél nagyobb és öntözzük a cukorrépát, akkor csökkenteni kell a kiszámított értéket.
 Ismeretes, hogy a N-igény nem vizsgálható a tôszámtól függetlenül, ezért az a helyes, ha a tavaszi N-mûtrágya mennyiséget az elérhetô és fôleg a megvalósított tôszám alapján határozzuk meg. Ennek érdekében a tavaszi N-mûtrágya egy részét nem szórjuk ki tavasszal vetés elôtt, hanem visszatartjuk a tenyészidô alatt végezhetô fejtrágyázásra.
 De csak annyit és csak akkor szórjuk ki, ha a megvalósult tôszám ezt indokolja. Általában az a helyes, ha a tôszám ismeretében a talaj tavasszal mért nitrát-N-tartalma és a vetés elôtt, valamint a tenyészidôben kiszórható N-mûtrágyák együttes hatóanyag-mennyisége osztva a tôszámmal, növényenként 1,6-2 g N-hatóanyagnak felel meg. Öntözés esetén a kisebb értékek, öntözés nélkül pedig a nagyobb értékek a megfelelôk.
 A tôszámok figyelembevétele a N-mûtrágyaigény számítása során nagyon fontos, mert kis tôszám esetén olyan hatást érünk el, mint ha túl adagoltuk volna a nitrogént.
 A mûtrágyázás ideje és módja. A foszfor és a káliumtartalmú mûtrágyák teljes mennyiségét nyár végén, ill. ôsszel kell kijuttatni és a talajba dolgozni. De ha indító /starter/ mûtrágyázást is végzünk, akkor az ehhez szükséges mennyiséget az összesbôl le kell vonni.
 A nitrogén mûtrágyák kijuttatása - mint az elôzôekben már érintettük - megosztva történik ôsszel és tavasszal.
 A tavaszi N-mûtrágya egy része lehet starter és fejtrágya is. A fejtrágyázásnál vigyázni kell a kismennyiségû trágya egyenletes szórására és arra, hogy levélzáródás után már nem szabad fejtrágyázni, mert a késve adott N-fejtrágya csökkenti a répa cukortartalmát.
 Indító mûtrágyázás. A starter mûtrágyák - a korszerû cukorrépa-vetôgépekkel - a vetéssel egymenetben is kijuttathatók. A mûtrágya adagok 50-100 kg/ha körül legyenek. Indító trágyázásra összetett, vagy komplex mûtrágyákat használjunk.
 Kálcium és magnézium trágyázás. Azokon a területeken, ahol Ca-hiány mutatkozik, indokolt a cukorgyári mésziszappal történô fenntartó mésztrágyázás. /A talaj Ca-igénye szerint 1,2-2,5 t/ha CaCO3-nak megfelelô mésziszap kiszórására van szükség./
 A magnéziummal közepesen ellátott talajokon magnézium tartalmú mûtrágyák használatára van szükség. De ha ezeken a talajokon meszezésre is szükség van, akkor az a helyes, ha magnézium tartalmú meszezô anyagokat használunk, pl. magnezit meszet vagy dolomit lisztet.
 Amennyiben a magnézium ellátottság gyenge, akkor magnézium-szulfát vagy magnézium-klorid adagolásra van szükség.
 Lombtrágyázás. A permetezô trágyázásra korábban csak karbamidot, mûtrágya  keverékeket és bórsavas-keserûsót használtak. Jelenleg a mikroelemeket is tartalmazó folyékony levéltrágyák és a bórtartalmú anyagok használata került elôtérbe, 6 leveles kor után.

Talajelôkészítés

 A cukorrépa eredményes termesztésének alapvetô feltétele az 56%-os pórustérfogatú talaj, amelyet rendszerint csak megfelelô mélységû és jó minôségû talajmunkákkal lehet kialakítani.
 A cukorrépa alá úgy kell elôkészíteni a talajt, hogy az mélyen megmunkált, a vetôágy pedig kellôen ülepedett legyen.
 A talajmûvelési munkák a következô sorrendben végezhetôk: tarlóhántás; alap-talajmûvelés forgatással és kombinált módszerekkel; az alap-talajmûvelés elmunkálása, a talajok lezárása és a vetôágykészítés.
 Tarlóhántás. A tarlóhántást az elôvetemények - az ôszi kalászosok - betakarítása után azonnal el kell végezni. A tarlóhántás eszköze rendszerint tárcsa, a mûvelés mélysége 8-12 cm legyen. A tarlóhántást is azonnal le kell zárni, erre a célra legalkalmasabb eszköz a gyûrûshenger.
 Alap-talajmûvelés. Az alap-talajmûvelés legelterjedtebb módja a szántás. Nyári vagy nyárvégi szántásra általában akkor van szükség, ha istállótrágyázunk. Az istállótrágyát - középmély szántással /18-22 cm/ - augusztusban kell leszántani és szántás után a talajt azonnal le kell zárni.
 Ha csak alapmûtrágyákat juttatunk ki, a középmély talajmûvelés - talajápolás - tárcsázással is      elvégezhetô.
 Az ôszi talajmûvelés legfontosabb munkája az idôben és megfelelô mélységben végzett ôszi mélyszántás. Az ôszi szántást célszerû szeptember végéig, október közepéig elvégezni, mert a talajfelszín elmunkálása késôbb már nem végezhetô el jó minôségben.
 Az ôszi mélyszántás mélysége - a talajok termôréteg vastagságától függôen - 30-32 cm körül legyen. De ha 30 cm-nél mélyebb talajmûvelést akarunk elérni, vagy mélyítô mûvelésre van szükség, akkor a középmély lazításé vagy az altalajlazításé pedig 50-60 cm körül legyen.
 Az ôszi mélyszántást még az ôsz folyamán célszerû elmunkálni, hogy tavasszal nagyobb felszínalakítás nélkül jó minôségû magágyat készíthessünk.
 Vetôágy-készítés. A magágyat, ha csak lehet, kevés talajmunkával készítsük el. Az a helyes, ha a vegyszerbedolgozás és a vetôágykészítés egyetlen kombinátorozással megvalósítható. A kombinátorozás mélységét a vetésmélységhez kell igazítani, és ha gyomos a talaj, gyomirtó mûvelôtestekkel felszerelt kombinátort kell használni, ha szükséges, többször kell kombinátorozni.
 

Vetés

  A cukorrépatermesztés legfontosabb mûveletei közé tartozik a vetés. A vetés minôsége nagyon jelentôs, mert alapvetôen meghatározza a répa kelését és fejlôdését, a hektáronkénti növényszámot és végsô soron a termés mennyiségét és minôségét.
 Vetômag elôkészítés. A cukorrépa vetômag elôkészítését, csávázását, osztályozását, drazsírozását a cukorgyárak mellett mûködô vetômagüzemek végzik.
 A vetômagot a szerzôdéses termeltetésnek megfelelôen a cukorgyárak bocsátják a termelôüzemek rendelkezésére. A cukorgyárak csak szabvány minôségû vetômagot adhatnak.
 Vetésidô. A vetés idejét legnagyobbrészt a talaj hômérséklete és a talajok állapota határozza meg. A vetés legmegfelelôbb idôpontja akkor van, amikor a talaj hômérséklete 5 cm mélységben eléri a 7-8 0C-t. Viszonyaink között ez évenként eltérô idôpontban - a kitavaszodástól függôen - március közepe után várható, de nagyobbrészt csak március végén, vagy április elején szokott bekövetkezni.
 Vetésmélység. A vetésmélység helyes megválasztása nagyon fontos, mert a mélyebben vetett répa nehezen és egyenlôtlenül kel. Jó minôségû vetôágy biztosítása esetén 3-4 cm mélyre kell vetni a cukorrépát.
 Vetésmódok. Ismeretes, hogy a vetésmódokat a vetômagvak típusa és minôsége határozza meg. Ezért a cukorrépa vetésnek - a vetômagvak és a vetésmódok összefüggése szerint - a kivetendô vetômagszám alapján a következô vetésmódjai alakultak ki:
 - sûrû vagy hagyományos vetés /több magvú vetômagvak vetésére alkalmas vetésmód gyakorlatilag nincs/;
  - lazított állományú vetés /mechanikailag vagy genetikailag egymagvúsított vetômagvak vetésére alkalmazható vetésmód/;
 - lazított szemenkénti vetés és helyrevetés /örökletesen egymagvú vetômagvak vetésére alkalmazható vetésmódok/.
Mivel hazánkban már csak örökletesen egymagvú cukorrépa fajtákat termesztünk, ezért a továbbiakban csak a lazított szemenkénti vetésmódot és a helyrevetést ismertetjük.
 A cukorrépát jelenleg 45 cm-es sortávolságra vetjük, mivel ez az a sortávolság, ahol az erôgépek kerekei még kár nélkül haladhatnak a sorok között. Egyébként a hazánkban alkalmazott betakarítógépek is szükségessé teszik, hogy a sortávolság egységesen 45 cm legyen.
 A cukorrépa vetését korszerû, 12 soros speciális vetôgépekkel végezzük, amelyek közül egyes típusok mûtrágyaszóró, talajfertôtlenítô-szóró és sorvegyszerezô adapterekkel is fel vannak szerelve.
 Lazított szemenkénti vetés. A termesztési technológiákban jelentôs szerepe van a vetés fellazítás mértékének. A fellazítás mértéke több tényezôtôl függ, és ezek közül legfontosabbak: a magágy minôsége és a tôszám-beállításhoz szükséges munkaerô.
 Ott, ahol jó minôségû a magágy és elegendô munkaerô van: 8, esetleg 10 cm-es távolságra is lehet vetni a vetômagot.
 A 8 cm gomolytávolságú vetéshez örökletesen egymagvú, legalább 85%-os csírázóképességû, 85% feletti monogermitású, méretre osztályozott, drazsírozott vagy csupasz vetômagra van szükség. /A javasolt vetômagnorma 300 000 db mag/ha./
 De ha a felszínalakítás tavaszra maradt, vagy a magágy a vetés idejére kiszáradt, sûrûbbre kell vetni. Ilyenkor 5-6 cm gomoly, ill. magtávolságú vetésre van szükség, amely gyengébb csírázóképességû vetômaggal is elvégezhetô. /A javasolt vetômagnorma 500000 db mag/ha./
 Ezt a vetésmódot tôszám-beállításos termesztési módnak is nevezhetjük, mivel itt a kikelt növényállományból ritkítással kell kialakítani a szükséges növényszámot /90-95000 tô/ha/. A cukorrépa vetômag mennyiségét U egységben adják meg, ami 100.000 csírázó magot jelent. A vetéshez szükséges mennyiséget a termeltetô azaz a cukorgyár adja a gazdaságnak, a vetômag normában megadottaknak megfelelôen. Vetéskor átlagosan 1,8-2,2 U egységet szokás számítani egy hektárra a termesztési feltételek szerint.
 Helyrevetés. A cukorrépa helyrevetésére csak azok a gazdaságok vállalkozhatnak, amelyek a szükséges agrotechnikai feltételeket maximálisan tudják biztosítani. A helyrevetés 13-16 cm-es magtávolságú vetésnek felel meg.
 A helyrevetéshez legalább 85%-os, vagy ez feletti csírázóképességû és 90%-ot meghaladó monogermitású, örökletesen egymagvú, méretre osztályozott, drazsírozott vetômagra van szükség.
 A helyrevetésnél, mivel nincs felesleges növény, ezért a vetésnél csak annyi vetômagot kell elvetni, amennyivel a szükséges növányállomány biztosítható. Az a helyes, ha arra törekszünk, hogy betakarításra lehetôleg 80000 - 90000 növény legyen egy hektáron. /A javasolt vetômagmennyiség 180000 db mag/ha./
 Talajfertôtlenítés. A gyökér és gumós növények termesztését jelentôsen befolyásolja a talajlakó kártevôk kártétele, ezért termesztésük alapfeltétele, hogy agrotechnikai, biológiai és kémiai megoldásokkal a terület védettségérôl gondoskodjunk. Azokra a területekre, ahol a talajlakó kártevôk száma meghaladja a 10 db/m2-t, cukorrépát vetni nem szabad. Azokon a táblákon, ahol a fertôzöttség több mint 3-5 db/m2, nem szabad helyre vetni, és ahol a 5-7 db/m2-t is meghaladja, ott lazított vetést sem szabad alkalmazni.
 A védekezés általános irányelve az, hogy, ha a fertôzöttség kisebb, elég a sorkezelés, de ha nagyobb, akkor általános felületkezelésre van szükség.

Növényápolás, vegyszeres gyomirtás és öntözés

 Az eredményes cukorrépatermesztés fontos feltétele a gyomok elleni védekezés, amely különbözô agrotechnikai módszerekkel és vegyszeres gyomirtással valósítható meg. Mivel a gyomnövények elleni védelem nagyobbrészt a kémiai gyomirtás módszereivel valósul meg, ezért a mechanikai ápolómunkák száma, szerepe és jelentôsége már erôsen módosult, de kiegészítô szerepük jelenleg is fontos.
 Mechanikai ápolás. Az esetenként szükséges és a fontosabb mechanikai ápolómunkák:
 - a cserepesedett talajokon, a kelés elôsegítése érdekében hengerezni kell;
 - amennyiben a vegyszeres gyomirtás nem volt eredményes, vagy a talajok felszíne erôsen tömôdött, szükséges a sorközök kultivátorozása;
 - sûrû vetés esetén szükség van az egyelésre, a lazított szemenkénti vetésnél pedig a tôszám - beállításra;
 - nyár végén, a betakarítás elôtt szükség van a nagyra nôtt gyomok eltávolítására is.
 A mechanikai ápolás munkái közül részletesebben csak a kultivátorozással és a tôszám-beállítással foglalkozunk.
 A cukorrépa ápolás hagyományos módja a gépi kultivátorozás, amelyre általában akkor van szükség, ha a gyomirtószerek hatása nem kielégítô, de öntözött viszonyok között is szükséges kultivátorozni, amikor a talaj felszíne erôsen tömôdött. A kultivátorozás a levélzáródásig - az idôjárástól és a gyomosodástól függôen - többször is elvégezhetô. Helyes vetésváltás és a megfelelô talajelôkészítés révén a sorköz kultivátorozással egy vagy több vegyszeres védekezést elhagyható, ezért alkalmazása célszerû és gazdaságos. A záródott répa állomány késôbb már jó gyomelnyomó, így csupán az esetleges tenyészidôszak végi gyomok ellen kell a késôbbiekben postemergens kezelést alkalmazni az állomány szétnyílása után.
 Általános irányelvnek az tekinthetô, hogy a cukorrépát csak szükség szerint kell kultivátorozni, mert ha idô elôtt megkapáljuk, a vegyszerfilmet megbontjuk és ezzel fokozott gyomosodást idézhetünk elô.
 Tôszám-beállítás. A lazított, szemenkénti vetésnél ritkítással kell beállítani a répa tenyészterületét, a hektáronként szükséges tôszámot. A ritkítást akkor kell elkezdeni, amikor a répának már 2-4 levele van.
 A tôtávolság, vagyis a ritkítás mértéke mindig a vetéskori lazítástól és a kikelet növények számától függ; pl. másként alakítható, ha 8 cm, vagy ha 6 cm-es vetômagtávolságra történt a vetés. De arra mindenkor törekedni kell, hogy az optimális tôszámot /90-95000 tô/ha/, ha csak lehet, biztosítsuk.
 A tôszám-beállítás hosszúnyelû kapákkal végezhetô munka, ezért - az egyeléshez viszonyított - kézi munkaerô szükséglet lényegesen kisebb. /A jól végzett helyrevetésnél nincs szükség tôszám-beállításra./ Annak eldöntése, hogy melyik vetésmódot alkalmazzuk a gépesítettségtôl és a rendelkezésre álló kézimunkaerô árától függ. Választáskor mérlegelni kell a termés biztonság, várható termônövényszám kérdését és a tábla területét is.
 Vegyszeres gyomirtás. A cukorrépa eredményes gyomirtásának fontos feltétele a vegyszeres gyomirtás. A cukorrépa vegyszeres gyomirtása - a kukoricához hasonlóan - alap, preemergens és kiegészítô, postemergens kezelésekkel valósítható meg.
 A cukorrépa gyomirtásánál is az az általános gyakorlat, hogy az eredményesebb gyomirtóhatás érdekében mind az alap, mind az állomány kezeléseknél gyomirtószer kombinációkra van szükség.
 A kombinációkban az egyes komponensek arányát mindig a területen elôforduló gyomfajok összetételének megfelelôen kell meghatároznunk. De még így is számolnunk kell azzal, hogy a jelenleg alkalmazható herbicidek az egész vegetáció idejére nem biztosítanak teljes gyommentességet.
 Alapkezelések. Az alapkezeléseket a cukorrépa vetése elôtt /presowing/, vagy vetés után, kelés elôtt /preemergens/ kell elvégezni.
 Állománykezelések. Állománykezelésre van szükség, ha az alapkezelések nem hozták meg a kívánt eredményt. A cukorrépa ilyen esetben május közepére, június elejére szokott elgyomosodni.
 A kikelt gyomok irtására kontakt hatású gyomirtószerekre és kombinációkra van szükség. Az állománykezeléseket 230C hômérsékleten felül nem szabad végezni.
 Magról kelô egyszikû gyomok elleni postemergens gyomirtószer, a hélazab ellen akkor használható, amikor a hélazab 2-4 leveles fejlôdési stádiumban van.
 Az állománykezelések végezhetôk: teljes felületi permetezéssel, sávos permetezéssel és kétlépcsôs, osztott permetezésekkel is.
 Öntözés. A cukorrépa nagy vízigényû és öntözôvizet jól hasznosító növény. A cukorrépa az öntözésre nagy termésekkel reagál, ezért a cukorrépa öntözése nagyon gazdaságos.
 Az öntözést a cukorrépa vízigényének ismeretében kell elvégeznünk, ezért a vízigény kielégítéséhez ismerni kell a csapadékmennyiségen túl a talajban tárolt hasznos vízkészletet is. A túlöntözésre azonban vigyázni kell, mert a nagy vízigény mellett a répa a gyökérzóna levegôzöttségére is igényes.
 A vízigény kielégítése évjáratonként és országrészenként eltérô öntözési rendet igényel. Különösen fontos az elsô öntözés idôpontja, amelyet nem szabad túl korán kezdeni, de megkésni sem szabad vele, mert ha csak akkor kezdünk el öntözni, amikor már vízhiány van, akkor az öntözés termésnövelô hatása is elmarad.
 Általános irányelvnek tekinthetô, hogy az öntözést július közepén kell megkezdeni és utána olyan gyakorisággal öntözzünk, hogy sohasem a vízhiányt pótoljuk, hanem a vízhiány bekövetkezését elôzzük meg.
 A cukorrépa legnagyobb vízigénye júliusban van, ezért a júliusban és augusztus elsô felében végzett öntözés termésnövelô hatása igen jelentôs. A késôi öntözésre vigyázni kell, mert a késôi öntözés csökkenti a répa cukortartalmát és elnyújtja a répa technikai érését is.
 Az öntözôvíz mennyisége: az egyszeri öntözések esetén 40-50 mm-nél ne legyen több, de ez is csak akkor felel meg a követelményeknek, ha egyenletes lesz az öntözôvíz elosztása, és a talajszerkezete lehetôvé teszi ekkora vízmennyiség gyors befogadását. Ellenkezô esetben még optimálisan beállított szórófejek esetén is célszerûbb a csökkentett vízadagú öntözés rövidebb fordulóidôvel, ami különösen akkor célszerû, ha szeptemberi betakarítást terveznek.

Betakarítás

 A betakarítás kezdete mindig a cukorgyárak ütemtervétôl függ. Ismeretes, hogy a cukorrépát az ipari, azaz a technikai érettségi állapotban kell betakarítani, mert ebben az érettségi fokozatban legnagyobb a répa cukortartalma. Ilyenkor a répa középsô /szív/ levelei még zöldek, csak az alsó levelek kezdenek leszáradni. Általában szeptember és október hónapokban takarítjuk be hazánkban a cukorrépát.
 A cukorrépa betakarításakor kétféle terméket kapunk: a fôterméket, a répagyökeret és betakarítási módtól függôen melléktermékként a répagyökérrôl fejezéssel leválasztott leveles répafejet, amely jelentôs takarmányértéket képvisel. Takarmányozásra csak akkor használható fel, ha földdel nem szennyezôdik, fejezés után közvetlenül szállítójármûre kerül.
 A cukorrépa betakarításánál a következô szempontokat kell kielégíteni: A cukorrépa betakarítását a cukorgyárral kötött átadás ütemének megfelelôen kell végezni és lefejezve kell a répát betakarítani. /A fejezésre azért van szükség, mert a répafej megnehezíti a répa feldolgozását és rontja a cukor kinyerhetôségét./
 A cukorrépa kézi, és részben gépesített szedése nagyon nehéz és lassú munka, azért nagy jelentôsége van a betakarítás teljes gépesítésének. A gépesített betakarításnak háromféle változata alakulat ki a gyakorlatban.
 Az egymenetes betakarítás. Hazai gyakorlatunkban csak az egysoros, egymenetes betakarítógépek fordulnak elô. Ezek a kombájnok a következô mûveleteket végzik: a leveles répafejet levágják és rendre rakják, a legfejezett répát kiemelik, megtisztítják és tartályba rakják, majd a tartály tartalmát, ha megtelt, kiürítik. Hazánkban általánosan nem terjedtek el.
 Az egysoros egymenetes kombájnok üzemelése csak kisebb területeken /50 ha alatt és a tábla szegélyeken/ gazdaságos.
 A hárommenetes, hatsoros betakarítás. A hatsoros, hárommenetes betakarítógépek a közepes nagyságú - 100-150 ha-os - területeken alkalmazhatók gazdaságosan.
 Ezeknél a gépeknél a munkafolyamatokat három gépegység végzi három menetben. Az elsô menetben történik a répa fejezése, kocsira vagy rendre rakása, a másodikban a hat répasor kiszedése és rendrerakása, a harmadik menetben pedig a rendrerakott répa tisztítása és kocsira rakása.
 A kétmenetes betakarítás. A kétmenetes önjáró betakarítógépek csak a nagyobb területek - 200-250 ha - betakarító gépei, mivel kisebb területeken ezek a gépek nem alkalmazhatók gazdaságosan. Ezeknek a betakarítógépeknek kétféle típusa terjedt el nálunk.
 Az egyik típusnál az elsô gép a fejezô gép, amely a fejezést és a répafej kocsira rakását végzi; a második pedig a kiszedô, rakodógép, amely a répa kiszedését, tisztítását és kocsira rakását végzi.
 A másik típusnál az elsô menetben történik a répa fejezése, kiszedése és rendre rakása, majd a második menetben kerül sor a répa tisztítására és kocsira rakására. Ezek a gépek egyébként csak ott alkalmazhatók, ahol lemondanak a répafej hasznosításáról.

Vissza az elejére