GYÖKÉR ÉS GUMÓS NÖVÉNYEK

 A gyökér és gumós növények a fontosabb szántóföldi növényeinkhez tartoznak. Termesztésük gazdasági szempontból és az emberi táplálkozás szempontjából egyaránt nélkülözhetetlen.
 A gumós növények közül a burgonyát és a csicsókát ismertetjük, de a korai hajtatott burgonyatermesztéssel már nem foglalkozunk, mert ez a zöldségtermesztés tananyagához tartozik.
 A gyökérnövényekhez számos répaféle tartozik, de tantárgyunk keretében csak a cukor- és takarmányrépa termesztésével foglalkozunk.

BURGONYA
 A burgonya népélelmezési szempontból nagyon fontos növény. Közkedveltségét elsôsorban sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti. Emberi táplálkozásra, állatok takarmányozására egyaránt alkalmas, ugyanakkor az élelmiszeripar, a keményítô- és szeszgyártás, valamint a gyógyszeripar részére is fontos nyersanyag.
 Gazdasági jelentôségét nagymértékben fokozza, hogy jó alkalmazkodóképességénél fogva a sarkkörtôl az egyenlítôig szinte mindenütt termeszthetô. A burgonya népélelmezési jelentôsége világviszonylatban is nagy, de legnagyobb Európában, ahol a legtöbb burgonyát termesztik. Európa legnagyobb burgonyatermesztô országai: a volt Szovjetunió európai része, Lengyelország, Németország és Franciaország.
 A burgonyatermesztés arányában és az egy fôre jutó burgonyafogyasztás mértékében lényeges eltérések vannak az egyes burgonyatermesztô országok között.
 A burgonya fogyasztás mértékét több tényezô befolyásolja, például a burgonyatermesztés aránya, a táplálkozási szokások, az életszínvonal alakulása, az élelmiszerellátás általános színvonala és a burgonya feldolgozottságának mértéke.
 Az egy fôre jutó évi burgonyafogyasztás hazánkban is sokat változott. Az 1934-1938-as évek átlagos fogyasztása 130 kg volt, amely a háború vége után kissé nôni kezdett, de az 1970-es évek elsô felére már 70 kg körül alakult. Jelenleg alig fogyasztunk többet évenként 60-62 kg-nál.
 A burgonya élelmiszeripari feldolgozásának területén változások következtek be nálunk is az utóbbi években. megkezdôdött a burgonya nagyobb arányú feldolgozása, a konyhakész és félkész termékek elôállítása és forgalmazása. A fontosabb termékek: a gyorsfagyasztott hasábburgonya, a burgonyaszirom, a burgonyapehely, a burgonyával készült tésztás termékek, stb.
 A burgonya mint élelmiszer. Sokrétû felhasználhatóságával és értékes tápanyagtartalmával tûnik ki. Legfontosabb tápanyaga a keményítô, amely a fajtától és egyéb tényezôktôl függôen változó mennyiségû. Az étkezési burgonyák keményítôtartalma 14-18 % között váltakozik.
 Fehérjetartalma alacsony - átlagosan 2% körül van -, de nagyon jó a biológiai értéke. A tápanyagokon kívül említést érdemel a burgonya vitamintartalma is; fôleg C, B1 és B2 vitaminokat tartalmaz.
 Összefoglalva megállapítható, hogy a burgonya - tápértéke és táplálkozás-élettani jelentôsége mellett - változatosan és könnyen elkészíthetô élelmiszer, amely eltarthatósága révén az év minden szakában fogyasztható.
 A burgonya mint takarmány. A burgonya nagyon értékes takarmány, de hazánkban a nagyüzemi állattenyésztésben nincs különösebb jelentôsége, helye a kisüzemekben van rendszerint a sertések takarmányozására használják. Általában az étkezésre kevésbé alkalmas - apró és sérült - burgonya kerül takarmányozásra. A termelés koncentrációja miatt azonban apró és hulladék burgonya nagyüzemi takarmányozása is elôtérbe kerülhet azokban az üzemekben, ahol a burgonyatermesztésre szakosodtak.
 A burgonya mint ipari nyersanyag. Az élelmiszeripari feldolgozás mellett a burgonya a keményítô- és szesziparnak is fontos nyersanyaga, bár hazánkban az ipari felhasználás volumene jelenleg nem nagy. Általában csak a hulladék burgonya és a lakosság által el nem fogyasztott étkezési burgonya kerül ipari felhasználásra.
 Összefoglalva: burgonyatermesztésünk célja az, hogy a lakosság fogyasztói igényét kielégítse és az ehhez szükséges étkezési burgonyát évrôl-évre biztosítsa.
 Figyelembe véve a termés és a tárolási veszteségeket, évente mintegy 140 ezer vagon burgonya termesztésére van szükség hazánkban.
 Vetésterület. A burgonya vetésterülete - jelentôségének megfelelôen - elég nagy; világviszonylatban jelenleg mintegy 18 millió hektáron termesztenek burgonyát.

Származása, elterjedése, rendszertani helye és biológiai jellemzése

 A burgonya származási helye Közép- és Dél-Amerika, Chile, Peru és Mexikó magas hegyvidéke, ahol a különféle vadburgonyafajok ma is megtalálhatók. Európába a XVII. század közepén került a burgonya és kezdetben csak mint dísznövényt termesztették. Gazdasági jelentôségét csak a XVIII. században ismerték fel és csak ezután kezdett nagyobb mértékben elterjedni.
 Hazánkba a XVII. század végén került, de termesztésének kezdete csak a XVIII. század végére tehetô. Ezután nálunk is fontos kultúrnövény lett a burgonya, amely a mezôgazdaság belterjes irányú fejlôdését is elôsegítette. Különösen a homokvidékek növénytermesztését tette változatosabbá és biztonságosabbá.
 Rendszertan. A burgonya /Solanum tuberosum L./ a burgonyafélék /Solanaceae/ családjába és a Solanum nemzetségbe tartozik. A termesztett burgonyának számos testvérfaja van, ezek vadburgonyák, amelyeknek csak a burgonyanemesítésben van jelentôségük.
 Biológiai jellemzés. A burgonyát a gyakorlatban vegetatív úton gumóval szaporítják. A generatív maggal történô szaporítását csak nemesítéskor alkalmazzák.
 Gyökérzet. A gumóval szaporított burgonyának csak járulékos gyökérzete van. A gumó közvetlenül nem hajt gyökeret, ezért a járulékos gyökerek hajtás eredetûek, mert a földalatti szár és a sztólók csomóiból nônek ki.
 A gyökérzet nagyobb része /60-80 %-a/ a talaj felsô 50 cm-es rétegében helyezkedik el. A gyökerek a talaj kötöttségétôl függôen 50-120 cm mélyre hatolnak le és oldalirányban 30-40 cm-es körzetet hálóznak be.
 A hosszabb tenyészidejû fajtáknak dúsabb, a rövidebb tenyészidejüeknek pedig gyérebb gyökérzetük van.
 /Ha a burgonyát magról szaporítják, akkor fôgyökerekre is van, és a járulékos gyökerek csak késôbb, a szár alsó csomóiból fejlôdnek ki./
 Szár. A gumón fejlôdô rügyekbôl fejlôdik ki a hatásrendszer. Általában a fajtától, a gumó nagyságától és a környezeti tényezôktôl függ, hogy több, vagy kevesebb rügybôl fejlôdnek ki a fôhajtások. Ezért a hajtások számát a gumó méretén kívül a vetôgumó tárolása és elôkészítése is befolyásolja.
 A burgonya szára elágazódó, dudvás szár, belôle alakul ki a burgonyabokor. A szárnak földfeletti és földalatti része van. A földfeletti szár hossza a fajtától függôen 40-120 cm hosszú, de a szár vastagsága és az éleinek száma is fajtabélyeg, amelyet még a környezeti tényezôk is befolyásolnak.
 A földalatti száron levelek helyett újabb szárak és sztólók képzôdnek, majd a sztólók végén fejlôdnek ki a gumók.
 Levelek. A burgonya levelei páratlanul szárnyalt, összetett levélzetet alkotnak, ahol a csúcslevelek valamivel nagyobbak, mint az oldallevelek.
 A szár és a levél együttesen alkotja a burgonya lombozatát, amelynek nagysága és habitusa, színe és állása, valamint a levelek alakja, színe és nagysága fontos fajtabélyeg.
 Virágzat. A burgonya összetett virágzata bogernyôt képez, amely a szárak csúcsán fejlôdik ki, de nem minden szár hoz virágot. A virágra egyébként jellemzô az 5-ös szám /5 sziromlevél, 5 porzó/. A sziromlevelek színe - fajtától függôen - fehér, sárgásfehér, lila, vöröseslila, kékeslila, sötétlila vagy rózsaszínû. A virág színe is fontos fajtabélyeg.
 Termés. A burgonyának zöldes vagy lilászöld színû bogyótermése van. Magja hasonlít a paprika és a paradicsom magjához, de azoknál sokkal kisebb.
 A burgonyagumó. A gumó biológiailag megvastagodott földalatti szárrész /tartalék táplálóanyag-raktározó szerv/, mellyel a burgonya vegetatív úton tovább szaporítható.
 A burgonyagumón két részt különböztetünk meg: az alapi részt a köldökkel és a csúcs- vagy koronarészt. Itt helyezkednek el az elsôrendû rügyek.
 A gumón a rügyek vagy szemek a csúcs felé csavarszerûen sûrûsödnek és nagyobb részük a csúcs felöli harmadban található. A rügyek a gumó felszínén - fajtától függôen - sekélyen, középmélyen, vagy mélyen helyezkednek el. A szemek vagy rügyek elhelyezkedése is fontos fajtabélyeg.
 A szemekben több rügy van: egy fôrügy és mellékrügyek. Elôször mindig a fôrügy hajt ki, de a mellékrügyek is kihajtanak, ha a fôrügy már hiányzik.
 A nyugalmi idô elteltével a rügyek 6-7 0C-on már hajtanak. Fény hiányában a hajtás megnyúlik és fehér marad. Ez a pincehajtás. Világos helyiségben - szórt fényen - zömök, a fajtára jellemzô színû és szôrözöttségû "fényhajtás" képzôdik.
 A fényhajtás nagyon fontos fajtabélyeg. Három részbôl áll: alsó-, közép- és felsô részbôl.
 Az alsó rész - a burgonya földalatti szár- és gyökérkezdeménye - rendszerint gömbölyû, hengeres, kúp vagy körtealakú; színe zöld, vöröses, kékeslila, kék, stb.
 A középsô részé - a növény földfeletti szárrész-kezdeménye - az alsó részhez viszonyítva rövid, de a hossza függ a környezet páratartalmától is. Párás levegôn hosszabb lesz, mint száraz környezetben.
 A felsô rész a hajtás csúcsrügyét képezi a levélkezdeményekkel. Színe mindig az alsó rész színéhez hasonló.
 A gumót héj borítja, amely két részbôl áll: az epidermiszbôl és a kéregbôl. A héj érdességét a paraszemölcsök száma határozza meg. A héj felszíne is fajtabélyeg. A gumó felszíne lehet síma, érdes és hálózatos.
 A burgonyagumón ezenkívül a következô fajtabélyegek vannak: a héjszín, a hússzín, a gumóalak és a nagyság.
 A héjszín alapján a következô színû burgonyák különböztethetôk meg: szürkés fehér, sárga, okkersárga, rózsaszínû, vöröses és tarka vagy foltos.
 A hús színe az élénk fehértôl a sárga különbözô árnyalatáig /sárgás fehér, világos sárga, sötét sárga/ váltakozik.
 A jellemzô gumóalakok: gömbölyû, gömbölyded, tojásdad, hengeres és kiflialak.
 A burgonyagumó kémiai összetétele. A gumók kémiai összetétele a fajtától és a termesztési körülményektôl függôen változó. Legnagyobb különbségek a szárazanyag- és a keményítôtartalomban vannak.
 A szárazanyag legnagyobb része keményítô, de a keményítô mellett kis mennyiségben egyéb poliszacharidok /pektin, hemicellulóz, stb./ és oldható szénhidrátok - cukrok - is találhatók.
 A gumók keményítôtartalma a fajtáktól függôen 12-24%, a fehérjetartalom pedig 0,7-4,6 között váltakozik. A fehérje biológiailag csaknem teljesértékû fehérje.
 A burgonyagumó kisebb menyiségekben tartalmaz még: szervessavakat, ásványi anyagokat és vitaminokat /C, B1 és B2/.
 Ezen kívül a gumóhéjban alkaloid /solanin/ is elôfordul, de nagyobb mennyiség csak a megzöldült gumókban található. Ezért a megzöldült gumót étkezésre felhasználni tilos.
 A burgonya fontosabb élettani jellemzôi. A burgonyagumó beérés után nyugalmi állapotba kerül. A nyugalmi állapot hossza a fajtától, gumóérettségtôl, talajhômérséklettôl, nedvességtartalomtól, valamint a tárolás körülményeitôl függôen átlagosan 6-12 hét körül van.
 Kihajtás. A nyugalmi idôszak elteltével a hajtást elôsegítô anyagok /auxinok/ mennyisége megnövekszik és a gumó "csírázni", helyesebben hajtani kezd. A hajtás intenzítása elsôsorban a hômérséklet alakulásától függ. A hajtásképzôdés 50C felett kezdôdik, kb. 200C-ig fokozódik és utána lelassul.
 A hajtás lehet pincehajtás, vagy fényhajtás, amely nemcsak fajtabélyeg, hanem a burgonya tenyészidejét is lerövidíti. Ezért a mérsékelt égövön a korai burgonya és a vetôburgonya termesztésekor nagyon nagy jelentôsége van a burgonya hajtásának.
 A gumók hajtásairól egyébként következtetni lehet a burgonya egészségi állapotára is. Az egészséges gumók erôteljes, vastag hajtásokat nevelnek; a beteg, leromlott gumók csak "cérnahajtásokat" fejlesztenek. A leromlás jelét mutatja az is, ha hajtás helyett apró gumókat hoz, vagy egyáltalán ki sem hajt.
 Növekedés, egyedfejlôdés. A talajba ültetett gumó a pincehajtáshoz hasonló színtelen hajtásokat nevel és csak a föld felszínére kerülô hajtásrész zöldül meg és fejleszt leveleket. A hajtásokból alakul ki a burgonyabokor.
 A föld alatt maradó hajtásrészek ízeibôl fejlôdnek ki a járulékos gyökerek. A szár talajban lévô részein a gyökérzet mellett sztólók képzôdnek és a sztólók csúcsi részeibôl alakulnak ki a gumók. A sztólóképzôdés és az azzal összefüggô gumóképzôdés laza talajt és fényhiányt igényel.
 A burgonya a kelés után elôször a vegetatív szerveit fejleszti ki. A szár és a levél, vagyis a lombozat növekedése csak a virágzásig tart, utána - a fajtáktól függôen - elkezdôdik a lombozat fokozatos csökkenése.
 A gumó képzôdés a korai fajtáknál már a virágbimbók megjelenése elôtt megkezdôdik; a késôbben érô fajtáknál viszont a virágzás kezdete egybeesik a gumóképzôdés indulásával és a növény szárának elöregedéséig tart.
 A burgonya érése összefügg a lombozat sárgulásával, majd leszáradásával. Az érésnek gyakorlatilag három fokozata különböztethetô meg: foszlós érés, teljes érés és túlérés.

A burgonyafajták csoportosítása és a nemesítési irányelvek

 A burgonyafajtákat általában a tenyészidô és a felhasználás szerint csoportosítjuk. A felhasználás alapján étkezési és vegyeshasznosítású - étkezésre is alkalmas, ipari és takarmány- burgonyafajták különböztethetôk meg. /Részletesebben csak az étkezési burgonyákkal foglalkozunk./
 Az étkezési burgonyára vonatkozó fontosabb követelmények: megfelelô gumónagyság /minimum 3,5-4 cm-es keresztátmérô/; ép, egészséges, fajtaazonos gumó; jó fôzhetôség; megfelelô íz; átlagos /14-18 %/ keményítôtartalom; fôzés után ne legyen hajlamos szürkülésre és fôzéskor ne essen szét.
 Fontos kivánalom még az átlagnál nagyobb fehérjetartalom, kiegyenlített gumónagyság, egyenletes gumófelszín - a szemek sekélyen helyezkedjenek el - és vékony héj. Az utóbbiakra fôleg a gépi tisztítás miatt van szükség.
 Az étkezési burgonyákra általában az a jellemzô, hogy keményítôtartalmuktól függôen kissé lisztes állományúak, vagy kissé szappanosak.
 Az étkezési burgonyákkal kapcsolatos követelmények attól is függnek, hogy milyen a felhasználási cél. Különösen az élelmiszeripari feldolgozáson belül jelentkeznek eltérô és speciális igények.
 Még a burgonyahéj és -hús színe iránt is eltérôk a fogyasztói igények. Hazánkban pl. a rózsatípusú - vöröses héjú - fehérhúsú burgonyafajták kedveltebbek, mint a sárgahéjú és sárgahúsú fajták.
 A vegyes hasznosítású fajtákkal szembeni követelmények is felhasználásuknak megfelelôen alakulnak, pl. ipari felhasználásra a nagyobb keményítôtartalmú fajták alkalmasabbak.
 A buronyafajtákat hazánkban a tenyészidô alapján 4 csoportba soroljuk: "AA" igen korai fajták; "A" korai fajták; "B" középkorai fajták; "C" középkésôi fajták.
 "AA" igen korai érésû fajták. A primôr termesztésre alkalmas fajták tartoznak ide. Átlagos tenyészidejük 85 nap körül van.
 "A" korai érésû fajták. A nyári betakarításra alkalmas fajták tartoznak ide, amelyek hajtatva primôr termesztésre is megfelelnek. Átlagos tenyészidejük 85-105 nap. Termôképességük jobb, mint az igen korai fajtáké.
 "B" középkorai érésû fajták. Az ôszi betakarítású fajták tartoznak ebbe a csoportba. Átlagos tenyészidejük 105-115 nap. Termôképességük és tárolhatóságuk nagyon jó.
 "C" középkésôi érésû fajták. Azok a fajták tartoznak ide, amelyeket általában októberben lehet betakarítani. Átlagos tenyészidejük 125 nap körül van. Bôtermô, jól tárolható fajták.
 Burgonyanemesítés. A burgonyanemesítés hazánkban már a múlt század végén elkezdôdött, de komolyabb eredményeket csak az 1920-as évek óta értünk el. Korábban csak Kisvárdán, késôbb már Marietta pusztán /Somogy megye/ is több burgonyafajtát állítottak elô, amelyek közül számos fajta a köztermesztésben is elterjedt.
 A termesztésbe került kisvárdai fajták: Gülbaba, Margit, Aranyalma, Kisvárdai rózsa és a Mindenes. Ezek közül a Gülbaba és a Kisvárdai rózsa voltak legjobban elterjedve és ezeket a fajtákat elég hosszú ideig termesztettük.
 A somogyi fajták közül: a Somogyi sárga, Somogyi korai, Somogyi sárga kifli és a Somogy gyöngye terjedt el a gyakorlatban.
 A felsorolt fajták nagyobb része leromlásra hajlamos, extenzív fajta volt, melyek az intenzív termesztésre alkalmatlannak bizonyultak. Ezért minôsítésüket néhány éve visszavonták és azóta csak mikroszaporítással tartják fenn azokat.
 A nemesítés fôbb irányelvei. Hazai burgonya nemesítésünknek jelenleg is két központja van: Keszthely /ill. Rinyatamási, Somogy m./ és Nyíregyháza /ill. Kisvárda/. A nemesítési cél - mind a két helyen - a minôségi követelményeknek megfelelô, nagytermôképességû, biztonságosan termô burgonyafajták elôállítása.
 Nagyon fontos a kórokozókkal, fôleg a vírusokkal szembeni ellenállóságra való nemesítés, mert a termés biztonságát elsôsorban a rezisztencia határozza meg. Ezért burgonya nemesítésünk legfontosabb iránya a rezisztens - a leromlással szemben ellenálló - burgonyafajták elôállítása.
 A nemesítésnek a felsoroltakon kívül arra is törekedni kell, hogy az érési csoportokban megfelelô legyen a fajtaválaszték.

Éghajlat és talajigény, vetésváltás

 Éghajlatigény. A burgonya a mérsékelten meleg, csapadékos és párás éghajlat növénye, ezért termesztésére a kissé hûvôs idôjárású tájak felelnek meg a legjobban.
 A burgonya termeszthetôségének határait a hômérsékleti szélsôségek iránti érzékenysége szabja meg. Alacsony hômérsékleten /-1, -2 0C/ a lombozata károsodik, a magas /+26-28 0C/ hômérséklet pedig a gumóképzôdést gátolaja.
 Termesztésre fôleg azok a területek alkalmasak, ahol az évi középhômérséklet 5-10 0C körül van és a nyári meleg hónapok középhômérséklete nem haladja meg a 21 0C-t.
 A burgonya éghajlati elemek iránti igénye a tenyészidô alatt eltérô. A fejlôdés kezdeti szakaszában fôleg a hideg iránt érzékeny. Hûvös idôjárás esetén a kelés elhúzódik, de a késôi tavaszi fagyok is károsak, mert a lombozat fagykárt szenvedhet, bár a burgonya gyorsan regenerálódik.
 A fejlôdés középsô szakaszában - a virágzás és gumóképzés idôszakában - nagyon érzékeny a hômérséklet alakulására, mert a gumókötésre a mérsékelten meleg, csapadékos idôjárás a kedvezô.
 A burgonya vízigényes növény. A tenyészidô alatti vízigény fajtától függôen meghaladja a 300 mm-t, ezért ahol a csapadék mennyisége ezt eléri, vagy megközelíti, ott a burgonya biztonságosan termeszthetô.
 Hazánkban - a talajadottságoktól függôen - mindenütt termeszthetô a burgonya, de optimális éghajlati viszonyok szinte sehol sem találhatók, mert vagy a hômérséklet, vagy a csapadékellátottság kedvezôtlen. Ez különösen a vetôburgonya termesztése esetén hátrányos.
 A burognyatermesztésre alkalmasabb területeink: Vas, Zala, Baranya, Somogy, Veszprém, Gyôr-Sopron-Moson, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területei.
 Az ország többi tájain csak az ökológiai adottságoknak legmegfelelôbb agrotechnikával, fôleg öntözéssel termeszthetô a burgonya.
 Az öntözési lehetôségek következtében az utóbbi években a burgonyatermô területek lényegesen átrendezôdtek. Azokban a kötöttebb talajú megyékben /Szolnok, Hajdu-Bihar, stb./ is megnôtt a burgonya vetésterülete, ahol korábban kevés burgonyát termesztettek.

Talajigény

 A burgonya - az erôsen kötött, nedves és szikes talajok, valamint a futóhomok kivételével - szinte miden talajon termeszthetô. A burgonya termesztésére legalkalmasabbak a lazább, légjárható, jó tápanyag-ellátottságú talajok, amelyek gyengén savanyú, vagy semleges kémhatásúak /pH 6-7/.
 A talaj lazaságára azért van szükség, hogy a burgonya gyengén fejlett gyökérzete megfelelô mélységbe és szélességbe hatoljon. A gumók zavartalan növekedése miatt is elônyösebbek a lazább talajok, ezért a legjobb minôségû burgonya homokos talajokon - vályogos homokon és homokos vályogon - terem. A homok talajok közül fôleg a jobb minôségû savanyú homokon terem kielégítô mennyiségben és minôségben a burgonya.
 Kötött talajokon csak öntözéssel és a talajok fizikai tulajdonságainak javításával - okszerû talajmûveléssel és szervestrágyázással, vagy zöldtrágyázással - érhetô el gazdaságos burgonyatermesztés. A burgonya termeszthetô a savanyú láptalajokon is, de az itt termelt burgonya minôsége már nem kielégítô, ezért csak takarmányozásra alkalmas.
 Vetôburgonya termesztésére pedig csak a humuszban gazdag homok, vályogos homok és homokos vályogtalajok alkalmasak.

Vetésváltás

 A burgonya az elôvetemények iránt igénytelen. De önmaga után - monokultúrában - ne termesszük; az a helyes, ha a növényi sorrendben 4-5 évnél korábban nem kerül ugyanarra a táblára.
 A növényi sorrendbe nagyon jól beilleszthetô. Azok a jó elôveteményei, amelyek korán lekerülnek a tábláról és jó állapotban hagyják vissza a talajt. Ilyenek a takarmánynövények, a repce, a zöldtrágya növények és az ôszi kalászosok, stb. Termeszthetô korán betakarított pillangós elôvetemény (borsó, magtermô here stb.) után is, bár rendszerint a kalászosok kiszorítják ilyen esetben.
 A cukorrépához hasonlóan a burgonyát is rendszerint a kalászosok után termesztik, vagyis a vetésváltásban két kalászos közé szokott kerülni, ahol a korábban érô fajták után ôszi kalászosok, a késôbben érô fajták után pedig tavaszi növények - kalászosok - következhetnek.
 A burgonya rossz elôveteményei: a káliumigényes növények, pl. a cukorrépa, valamint azok a növények, amelyekkel közös kórokozói és kártevôi vannak, pl. a magnak termesztett csillagfürt, a dohány és a paradicsom. Lucerna után a terület gyomossága miatt általában nem javasolható termesztése. Ha ilyen probléma nem merülne fel, akkor a nagy trágya értéknek köszönhetôen a lucerna is jó elôvetemény, ha kalászost nem kívánunk vetni.

Tápanyagigény és trágyázás

 A burgonya tápanyagigényes növény. Az eredményes burgonyatermesztéshez - tápanyagigényének és az elérhetô termés-mennyiségnek - megfelelô trágyázásra van szükség.
 Tápanyagigény. A burgonya korszerû tápanyagellátása az egyéb tényezôkön kívül a fajlagos tápanyagigény alapján valósítható meg. A burgonya - MÉM NAK szerinti - fajlagos tápanyagigénye: 100 kg gumótermés és a hozzátartozó növényi részek biztosításához 0,5 kg N, 0,2 kg P2O5, 0,9 kg K2O vagyis 1,6 kg vegyes - NPK - hatóanyag, ahol a tápanyagok aránya 1:0,4:1,8 körül van.
 Nitrogén. A nitrogén nagyon fontos tápanyaga a burgonyának, különösen a kezdeti fejlôdés szempontjából jelentôs.
 A nitrogén adagolására azonban vigyázni kell, mert az egyoldalú N-bôség káros: túlzott vegetatív fejlôdést és betegségek iránti fogékonyságot idéz elô. Késlelteti az érést, ezenkívül rontja a burgonya minôségét és eltarthatóságát is.
 Foszfor. A foszfor termésnövelô hatása kisebb, mint a nitrogéné. Az érést sietteti, a gumók minôségét és eltarthatóságát pedig javítja. Nagy jelentôsége van a vetôburgonya-termesztésénél is; javítja a vetôgumók biológiai értékét.
 Kálium. A burgonya káliumigényes növény. A kálium - a termés növelésén kívül - hatással van a burgonya vízgazdálkodására is, de a túladagolásra vigyázni kell, mert a kálium is késlelteti az érést és rontja a gumók minôségét.
 Magnézium. Fontos tápeleme a burgonyának a magnézium. A magnézium nemcsak a termés mennyiségére van hatással, hanem a burgonya keményítôtartalmát is növeli. De az indokolatlan túladagolására vigyázni kell, mert mérgezési tüneteket okozhat.
 Nyomelemek. A mikroelemek közül fôleg bórt, mangánt, rezet és cinket igényel a burgonya, de kisebb jelentôsége a molibdénnek is van.
 Trágyázás. A burgonya korszerû trágyázása szerves- és mûtrágyázással, valamint kiegészítô lombtrágyázással valósítható meg.
 Szervestrágyázás. A burgonya azokhoz a növényekhez tartozik, amelyek a szervestrágyázást nagyon meghálálják. A szervestrágyázás a burgonya alá kétféleképpen is végezhetô: istállótrágyázunk, vagy ennek hiányában zöldtrágyázásban részesítjük.
 Istállótrágyázás. A burgonya részére nagyon fontos az istállótrágyázás. Jelentôsége elsôsorban a komplex hatásban értékelhetô, mivel a tápanyagellátás mellett javíja a talajok biológiai tevékenységét, valamint a burgonya számára fontos mezo- és mikoroelemeket juttat a talajba.
 Az istállótrágya mennyisége több tényezôtôl függ. Fontosabb, tényezôk: a talajtípus, a talajok humusztartalma és tápanyagellátottsága, valamint a termesztési cél.
 Kötöttebb talajokon nagyobb mennyiség kell - a humusztartalomtól függôen - 25-35 t/ha, lazább talajokon kevesebb - 20-30 t/ha - istállótrágya is elég. Természetes, hogy a körülményektôl függôen adhatunk többet vagy kevesebbet is, de ha kevés az istállótrágya, még a féladagú istállótrágyázást is érdemes megvalósítani.
 /Az istállótrágyázás ideje, leszántása, stb. részletesebben a cukorrépánál./
 Zöldtrágyázás. Általában azokon a táblákon kerül sor zöldtrágyázásra, ahol nem tudunk istállótrágyázni. A zöldtrágyázásnak nemcsak a humuszban szegény homoktalajokon van jelentôsége, hanem a kötött talajokon is. A kötött talajoknak fôleg a fizikai tulajdonságait és vízgazdálkodás javítása mellett a mûtrágyák értékesülését is növeli.
 A zöldtrágyázás másodvetésû zöldtrágyanövényekkel végezhetô. A fontosabb zöldtrágyanövények: savanyú homoktalajokon csillagfürt, a többi talajokon napraforgó, fehérmustár, olajretek és káposztarepce.
 A zöldtrágyanövényeket általában július második felében - augusztus elsô részében kell elvetni és a vetéshez tarlóhántással kell magágyat készíteni.
 A zöldtrágyanövényeket - a növények teljes kifejlôdése után - amint lehet, még ôsszel le kell szántani. Kivételt csak a laza homoktalajok képeznek, ahol célszerûbb a zöldtrágyanövényt tavasszal leszántani. Ilyen esetben az áttelelô zöldtrágyanövények közül célszerû válogatni. A már említett ôszi káposztarepcén kívül felhasználható a talajadottságok figyelembe vételével a rozs is, mely kiváló gyomelnyomó hatása miatt nagyon hasznos lehet. A pozitív hatásait fokozhatjuk, ha lehetôségeinkhez mérten a talaj nitrogén tartalmának növelése érdekében, valamilyen pillangós szálastakarmány növénnyel keverten használjuk.
 Mûtrágyázás. A burgonya harmonikus tápanyagellátása - a szükséges tápanyagok mennyisége és aránya - mûtrágyázással valósítható meg. A szükséges mûtrágyák mennyisége a talajok tápanyagszolgáltató képességén alapuló fajlagos mûtrágyaigény és a tervezhetô termésmennyiségek alapján határozható meg.
 A burgonya fajlagos mûtrágyaigénye hatóanyag kg/t az átlagos, vagyis a jó és közepes NPK ellátottságú talajokon: 3,5-7 kg N, 2-5 kg P2O5,  és 6-10 kg K2O, amely 11,5-22 kg vegyes - NPK - hatóanyagnak felel meg, ahol a tápelemek aránya 1:0,7:1,6 körül alakul.
 Összefoglalva: a szükséges mûtrágya hatóanyag mennyiségek és a tápanyag arányok legnagyobb részt a következô tényezôktôl függnek: termesztési cél, a termôhely talajviszonyainak és konkrét tápanyagellátottságának megfelelô fajlagos mûtrágyaigény hatóanyagokban, és az elérhetô termésmennyiségek.
 A végleges mennyiségek azonban még módosulhatnak a szervestrágyázás, az öntözés, az elôvetemények, stb. hatása miatt. /Részletesebben lásd a kukoricánál./
 A mûtrágyázás ideje és módja. A burgonya alá a foszfor és a kálium mûtrágyákat is nagyobbrészt megosztva: ôsszel és tavasszal kell kijuttatni. Ez alól csak a csernozjom talajok a kivételek; itt a foszfor és kálium mûtrágyákat teljes egészében ôsszel, alaptrágyázásra lehet felhasználni.
 A barna erdôtalajokon és a homokokon az általános irányelv az, hogy a foszfor és kálium mûtrágyák 60 %-át ôsszel, 40 %-át pedig tavasszal, a vetôágy készítés elôtt kell kiszórni. A kálium mûtrágyák alkalmazásánál fontos irányelvnek tekinthetô, hogy a kálisót ôsszel célszerû kiszórni; tavasszal csak az ültetés elôtt 3-4 héttel korábban szórható ki. Egyébként tavasszal, ha lehet, kénsavas káliumot adjunk a burgonya alá.
 A nitrogén mûtrágyázásnál az az általános irányelv, hogy minden talajtípuson megosztva - ôsszel és tavasszal - adjuk a N-mûtrágyát. a megosztás mértéke már a talajok összetételétôl függ. Lazább talajokon csak 25-35 %-át szórjuk ki ôsszel és így a nagyobb rész /65-75 %/ kerül tavaszi kijuttatásra. Kötöttebb talajokon a nagyságrend közel azonos, mivel az ôszi és tavaszi arány is 40-60 % körül van.
 Magnéziumtrágyázás. Közismert, hogy nagyobbrészt csak a somogyi homoktalajokon van szükség magnéziumtrágyázásra. A magnéziumszulfátot fejtrágyaként szokták kiszórni. A somogyi homokon 65-85 kg/ha kristályos magnéziumszulfátra van szükség.
 Lombtrágyázás. A burgonya termése gazdaságosan növelhetô lombtrágyázással is, ami egyébként jól kombinálható a növényvédô permetezésekkel.
 A lombtrágyázás végezhetô karbamiddal, mûtrágyakeverék + bórsavas keserûsó oldattal és a korszerû mikroelemeket tartalmazó permettrágyákkal. A permetezés több alkalommal is végezhetô, pl. virágzás elôtt és virágzás után.
 Talajfertôtlenítés. Azokon a táblákon, ahol a talajlakó kártevôk száma a m2-enként 3-5 db-ot meghaladja, talajfertôtlenítésre van szükség. A szerek kijuttathatók teljes talajfelületre /esetleg mûtrágyákkal összekeverve/ a vetôágykészítés elôtt, de célszerûbb az ültetéssel egy menetben kijuttatni.

Talajelôkészítés

 A burgonya zavartalan termésképzéséhez 30-35 cm mélységig megmunkált, laza, levegôs talajt igényel. A talaj-elôkészítés célja, hogy a burgonya mélyen lazított, jó szerkezetû, gyorsan felmelegedô, légjárható, a téli csapadékot megôrzô, gyommentes talajba kerüljön.
 A burgonyát tömôdött, kellôen fel nem lazított talajba nem szabad ültetni, mert a kedvezôtlen talajállapot hatással van a termés mennyiségére és minôségére is, pl. rontja a gumók formáját és a héj finomságát. A talajelôkészítés minôsége egyébként alapvetôen befolyásolja az ültetô és a betakarítógépek munkáját.
 Ôszi talajmunkák. A korán lekerülô elôvetemények után az elsô munka a tarlóhántás /részletesebben a cukorrépánál/.
 Ha istállótrágyázunk, a hántott talajra szórjuk ki a szervestrágyát, amelyet középmély szántással célszerû a talajba forgatni. Az alapmûtrágyákat is az ôszi mélyszántás elôtt kell kiszórni. Az ôszi mélyszántás mélysége a burgonyánál is a talajok minôsége és kultúrállapota szerint állapítható meg. Általában 28-32 cm mélységû szántásra van szükség és az ôszi mélyszántás mellett esetenként altalaj lazítás is végezhetô.
 Amennyiben zöldtrágyázunk, a zöldtrágya vetômagot mindenkor a tarlóhántás után vessük és a gyors kelés érdekében a vetés után feltétlenül hengerezzünk.
 A zöldtrágyák leszántása egyben az ôszi mélyszántás is, ezért megfelelô szántásmélységre és jó minôségû aláfordításra van szükség. Ez rendszerint csak úgy érhetô el, ha a zöldtömeget leszántás elôtt felaprítjuk.
 Az ôszi mélyszántást - kapcsolt eszközökkel, vagy külön mûveletekkel - még az ôsz folyamán le kell zárni, ill. durván el kell munkálni. Ez alól csak a lejtôs területek lehetnek kivételek.
 Tavaszi talajmunkák. A tavaszi talajmunkáknál nagyon fontos a talajok minél kisebb mértékû mozgatása, a talajok nedvességtartalmának megôrzése. Kerülni kell minden olyan talajmûvelô eszköz használatát, amely a talajt forgatja és kiszárítja, ezért tárcsát még gyomos talajok esetében se használjunk.
 A burgonya részére kellô mélységû - kb. 15 cm - jó minôségû vetôágyra van szükség. A vetôágy készítésének legmegfelelôbb eszköze az ásó, borona és a rugós kapatestekkel felszerelt kombinátor. A két eszköz külön-külön, de együtt, kombináltan is alkalmazható.

 Vetôgumó elôkészítés

 Vetôgumó-minôség. Az eredményes burgonyatermesztés fontos feltétele a jó minôségû, egészséges, nagy biológiai értékû, jól elôkészített vetôgumók ültetése.
 A vetôgumó minôségére vonatkozóan szabványelôírások vannak. A vetôgumó minôsége akkor megfelelô, ha virusfertôzöttsége nagyon csekély, hajtóképessége pedig nagyon jó.
 Vetôgumó felújítás. A gazdaságos burgonyatermesztés érdekében szükség van a vetôgumó évenkénti felújítására. /A vetôgumó termesztésre alkalmas területeken célszerû az is, hogy a vetôgumó - idônkénti - cseréje mellett az üzemek külön saját vetôburgonya-termesztéssel is foglalkozzanak./
 A vetôgumó nagysága. A vetôgumó méret vagy nagyság is fontos értékmérô tulajdonsága a vetôburgonyának. Ültetésre általában a közepes nagyságú - 3-6 cm keresztátméretû, 50-80 g-os - gumókat tartják legalkalmasabbnak, amelyeken legalább 4-6 rügy található.
 A nagy, méreten felüli gumókat azért nem tartják jónak, mert nagyon sok a felhasznált vetôgumó mennyisége. A kicsi, úgynevezett méreten aluli /30-40 g-os/ gumókat pedig azért tartják alkalmatlannak, mert csenevész, gyengén termô burgonyabokrok fejlôdnek belôle.
 Ezek a vélemények azonban csak a gyenge minôségû gumók esetében elfogadhatók, mert ha ellenôrzött, szelektált, leromlás-mentes tô alól származik a gumó, vagyis egészséges, akkor a méreten aluli - 30-40 g-os - vetôgumókkal kapcsolatos értékelés is módosul.
 Eszerint ültetésre is alkalmasak lehetnek a méreten aluli gumók, ha ültetéskor a tenyészterület nagyságát a gumók méretéhez igazodva állapítjuk meg és sûrûbbre ültetünk.
 A vetôgumó nagysággal kapcsolatos módosított értékelés az, hogy egészséges vetôgumók esetén a szabvány méretû gumókon kívül a méreten aluli és a méreten felüli gumók is ültethetôk, de a tenyészterület nagyságát mindig a vetôgumók méretéhez, vagyis a gumókból fejlôdô hajtások számához kell igazítani.
 Mivel a kisebb gumókból kevesebb, a nagyobb gumókból több hajtású burgonyabokor fejlôdik, ezért, ha a tenyészterület nagysága a gumó méretének megfelel, akkor a területegységre jutó hajtások száma megközelítôleg azonos lesz.
 A vetôgumó elôkészítése. A gépi ültetésnél nagyon fontos a vetôgumó osztályozása. Arra kell törekedni, hogy a vetôgumók nagysága minél egyenletesebb legyen. A vetôgumó-méret alsó és felsô határa között, a gumónagyságnak megfelelôen 3, a szabványszerinti gumóméretnél pedig 2 frakció válogatására van szükség. /Az osztályozás megfelelô gépekkel végezhetô./
 A válogatásnál - ha erre szükség van - a gumókat le kell "csírázni", vagyis a hajtásokat le kell törni. A burgonya gumó rendszerint a helytelen tárolás miatt kezd hajtani, de kihajt a gumó akkor is, ha késôn kerül ültetésre a burgonya. Kisparaszti, családi gazdaságokban gyakran sor kerül a vetôgumó szeletelésére is, ha túl nagy a méretük. Ha erre kényszerülünk, legyünk biztosak benne, hogy a gumók nem fertôzôdtek, mert a vágó eszköz a vírust az összes gumóra átviszi, ezért csak akkor éljünk ezzel a megoldással, ha nincs más kiút. A gumókat mindig hosszában kell vágni és a kést minden gumó után fertôtleníteni kell.
 Hajtatás. A vetôgumó elôkészítésnek nagyon fontos mozzanata a hajtatás, amelyet a korai burgonya és a vetôburgonya termesztésekor alkalmazunk.
 A hajtatás helyett javasolható a gumóhajtás megindítása /a pattintás/, vagyis "pattanócsírás burgonyák" ültetése. A pattanó hajtások általában könnyen kialakulnak - tárolóhelyiségben vagy másutt - csak megfelelô hômérsékletre és idôre van szükség.
 A pattanóhajtásos gumók egyébként, ha a hajtások a 0,5 cm-es nagyságot nem haladják meg, automata ültetôgépekkel is ültethetôk.

 Ültetés és az ültetési módok

 Ültetési idô. Az ültetés idejét a termesztési cél és a talaj hômérséklete határozza meg. Az ültetés akkor kezdhetô meg, ha a talaj 10-12 cm-es mélységben tartósan eléri a 7-8 0C hômérsékletet. Ez országrészenként eltérô idôben következik be. Általában az a helyes, ha március vége és április közepe között elültetjük a burgonyát.
 Az ültetés sorrendje szerint leghamarabb a hajtott primôr és a vetôburgonyát kell elültetni. De az étkezési burgonyák ültetésével sem szabad megkésni a nyári aszály és a beérés miatt.
 Tenyészterület, sor- és növénytávolság. A burgonya termés mennyiségére és minôségére is nagy hatása van az optimális tenyészterület nagyságnak. A tenyészterület nagyságát - a területegységre jutó tôszámot és hajtásszámot - a termesztési cél, a fajták tenyészterület igénye, az éghajlat, a talajok tápanyagellátottsága és a vetôgumó nagysága határozza meg, de befolyással van rá az öntözés is.
 Sortávolság. A burgonyát nagyobbrészt 70-75 cm-es sortávolságra ültetjük. A háztáji gazdaságokban, rendszerint a mûvelési módoktól függôen, 60-70 cm-es a sortávolság. Nagyüzemi termesztéskor az alkalmazott ültetôgépek sortávolságának megfelelôen 75 cm-es sortávolságra ültetünk.
 Állománysûrûség. Mivel a sortávolságot meghatározza a mûvelési mód, ezért az állománysûrûség - tôszám/ha - csak a tôtávolsággal szabályozható. A termesztési célnak megfelelô optimális tôszám kialakítása nagyon fontos, mert a gazdaságos nettó termés biztosításában - egyéb tényezôk mellett - az állománysûrûségnek van a legnagyobb jelentôsége.
 Az étkezési burgonya termesztésekor - a gumónagyságtól és egyéb tényezôktôl függôen - 40-50 ezer gumó/ha ültetése javasolható, ahol a tenyészterület nagysága - fajtától függôen - 0,20-0,25 m2 körül alakul. /Ez átlagos hajtásszám alapján kb. 180-220 ezer hajtásnak felel meg 1 ha-on./
 Vetôburgonya termesztésekor - a közepes nagyságú gumók növelése céljából - a vetôgumó méretének megfelelôen 40-60 ezer gumó ültetésére van szükség 1 ha-on.

A vetôgumó mennyisége.

 Ültetési mód. A burgonya ültethetô kézzel és géppel. Kézzel, kapa után jelenleg csak a családi gazdaságokban ültetik a burgonyát. Korábban a kapa utáni kézi ültetés mellett elterjedt az eke és a lyuggató utáni ültetés, valamint a barázdás ültetés is, ahol az elôre elkészített barázdába kézzel ültették el a burgonyát.
 Az ültetés üzemi módszere a gépi ültetés, amelynek kétféle módja - ill. ültetôgépe - van a gyakorlatban: az automata és a félautomata megoldás. Az áruburgonya különféle automata ültetôgépekkel, a hajtatott vetôgumó csak félautomata ültetôgéppel ültethetô.
 Ültetési mélység. Nagyon fontos az ültetési mélység megválasztása, mert az optimális mélység hatással van a gumók számának alakulására is. Az ültetés mélységét különbözô tényezôk befolyásolják: a talajok kötöttsége, az ültetési és betakarításmód, valamint az ültetési idô.
 Kézi ültetésnél: homokos talajon 10-12 cm, kötöttebb talajokon 6-8 cm a megfelelô ültetési mélység. Kora tavasszal sekélyebben ültethetünk, mint pl. nyári ültetéskor.
 A nagyüzemi gépi ültetéskor a gépi betakaríthatóság érdekében sekélyen kell ültetni, de azonnal fel kell töltögetni a burgonyát. Lazább talajokon a talaj felszínétôl 3-4 cm mélyre, a kötöttebb talajokon 1-2 cm-es mélység is elegendô.
 A gépi ültetésnél a takarótárcsák forgatásával egyidejûleg kialakul az elsôdleges bakhát, amely 8-12 cm mélyen takarja be a vetôgumót. Ültetés után minél elôbb - lehetôleg a talaj kiszáradását megelôzôen - kerüljön sor a másodlagos bakhát kialakítására, vagyis véglegesen fel kell töltögetni a burgonyát.

Növényápolás, vegyszeres gyomirtás és öntözés

 A nagyüzemi burgonyatermesztéskor az ültetés utáni másodlagos bakhát kialakítással, a töltögetéssel, majd a vegyszeres gyomirtószerek kipermetezésével lényegében befejezôdik a burgonya ápolása is.
 Mechanikai ápolás. Mechanikai ápolásra rendszerint csak a családi gazdaságokban van szükség. A mechanikai ápolás: gyomirtásból, talajporhanyításból és töltögetésbôl áll.
 A mechanikai gyomirtás munkái: a kelés utáni fogasolás, a sorközi mûvelés és a tövek körüli kézi kapálás. Ha jól és idôben végezzük ezeket a munkákat, általában csak egyszer van rájuk szükség.
 Töltögetés. A burgonyának nagyon fontos ápolómunkája a töltögetés, mert elôsegiti a gumókötést és megakadályozza a burgonya szárának a szétterülését. A gyomok irtása miatt az a helyes, ha többször - kétszer, háromszor - és fokozatosan töltögetjük föl a burgonyát.
 A töltögetést akkor célszerû elkezdeni, amikor a növény a 10-15 cm-es magasságot elérte. A töltögetést egyébként a bimbózásig be kell fejezni, mert megindul a gumóképzés és a növényeknek zavartalan fejlôdésre van szükségük. Gépi mûvelés esetén azonban kisüzemi keretek között is a nagyüzemi gyakorlatot kell szem elôtt tartani, azaz a töltögetést be kell fejezni addig, amig a gépek a növényzet károsítása nélkül járathatók a sorok között.
 Vegyszeres gyomirtás. A nagyüzemi burgonyatermesztés technológiájában igen nagy jelentôsége van a vegyszeres gyomirtásnak. A vegyszeres gyomirtás irányelvei: a gyomirtószerek és kombinációk megválasztása, stb. nagyon hasonlítanak a cukorrépánál és a kukoricánál leírt irányelvekre.

  Öntözés. A burgonya öntözése nagyon gazdaságos, a korszerû nagyüzemi burgonyatermesztés alapvetô feltételei között is nagy jelentôsége van.
 A öntözés olyan agrotechnikai módszer, amellyel hazánkban mérsékelni tudjuk a kedvezôtlen éghajlati adottságokat és az optimálishoz közelálló ökológiai feltételeket teremthetünk a burgonya számára.
 A burgonya vízigénye a tenyészidô alatt változó, amely függ a növény fejlôdési fázisától, az idôjárástól és a talajok víztartalmától. Legnagyobb vízigény a virágzás és a gumóképzés idején van, de a gumók növekedésének is fontos feltétele a megfelelô talajnedvesség.
 Különösen nagy a vízigénye a nagy termôképességû fajtáknak, és öntözni csak ezeket a fajtákat érdemes. A csapadékhiány pólására, és nagy termések eléréséhez kb. 150-200 mm öntözôvízre van szükség.
 A burgonya általában a többszöri /4-5/, kisebb vízmennyiségekkel /30-40 mm/ végzett öntözést hálálja meg a legjobban és ez csak esôszerû öntözéssel valósítható meg. Ezért a burgonya részére ez a legmegfelelôbb öntözési mód.
 A burgonya nem szereti a túlöntözést. Az öntözést a betakarítás elôtt 3-4 héttel be kell azt fejezni, mert a késôi öntözés rontja a gumók eltarthatóságát.

Betakarítás és tárolás

 A burgonyatermesztés legnagyobb és sok figyelmet igénylô munkája a betakarítás és a tárolás. A betakarításhoz és tároláshoz - a gondos és hozzáértô munkán kívül - korszerû gépekre, gépsorokra és megfelelô tároló helyekre van szükség.
 Betakarítás. A burgonya eltarthatósága az érés állapotától és a sérülések mértékétôl is függ, ezért nagyon fontos a betakarítási idô helyes megválasztása és a gumók sérülés- és veszteségmentes felszedése; a gumósérülés mérséklése céljából a betakarítógépek helyes üzemeltetése.
 A téli tárolásra kerülô burgonyát érett állapotban kell betakarítani. A burgonya akkor tekinthetô érettnek, ha levélzete és szára elszárad és ha a megdörzsölt gumóról a héj nem válik le.
 Vannak olyan burgonyafajták is, amelyeknek csak a levelei száradnak el, a szár még zöld marad, de a szár könnyen kihúzható a talajból, mert a gumók leválnak a sztólókról.
 A burgonya betakarítási ideje a fajták tenyészidejétôl és bizonyos mértékig az ültetési idôtôl is függ. A hazánkban termesztett burgonyafajták augusztus eleje és október közepe között, nagyobbrészt szeptemberben érnek be. Lehetôleg száraz idôben szedjük a burgonyát, mert a sáros burgonya nehezen szállítható és a betárolás elôtt elôtárolásra van szükség.
 A burgonya betakarítása végezhetô kézzel, különbözô burgonyaszedôgépekkel és burgonyakombájnokkal. A kapával végzett kézi szedés nagyon lassú és költséges munka, ezért csak a háztáji és családi gazdaságokban alkalmazzák.
 A gépi betakarítás elôfeltétele a gyommentes tábla, a sekély ültetés és a burgonya szártalanítása. Szártalanítás nélkül a burgonya gépi betakarítása jó minôségben és veszteségmentesen nem valósítható meg. A gépi betakarításnál egyébként több a sérült gumó, mint a kézi betakarításnál.
 A szártalanítás végezhetô égetéssel, vegyszeres permetezéssel és szárzúzóval; rendszerint a két utóbbi kombinációjával érhetô el a legjobb eredmény. A vegyszeres lombtalanítás szárzúzás nélkül is eredményes a kis lombozatú fajtáknál, de a nagyobb lombozatú fajták és a kigyomosodott táblák esetében csak szárzúzás után végezhetô.
 A burgonya gépi betakarításához korábban kisebb teljesítményû, egyszerûbb gépeket is használtunk. Ilyen volt a forgóvillás burgonyakiszedôgép /Kálló-3/, amely után a kiforgatott burgonyát kézzel kellett összeszedni. A nagyüzemi technológiákban burgonya-felszedô, kocsira rakó félkombájnokat és burgonyakombájnokat használunk.
 A burgonya-felszedô, kocsira rakó betakarítógép, a félkombájn csak a jól rostálható, lazább talajokon végez megfelelô munkát; a kötöttebb talajokon rögösen és földesen takarítja be a burgonyát. A burgonyakombájnok már megfelelô munkát végeznek kötöttebb talajokon is, ezért a burgonyakombájnok elsôsorban a kötöttebb talajokra valók.
 Tárolás. A tárolás célja: a tárolás ideje /4-7 hónap/ alatt a burgonya minôségének megóvása és a mennyiségi veszteségek (csírázás, rothadás, stb.) csökkentése. A jó tárolás elôfeltétele, hogy egészséges, sérülésmentes gumók kerüljenek tárolásra. A sérült burgonya még parásodás után is nehezen tárolható, tárolhatósági ideje romlásmentesen felére, harmadára csökken az egészségeshez képest. További problémákat okoz a tárolási idô végén a csírázás megindulása, amely jelentôsen csökkenti a betárolt burgonya értékét, felhasználhatóságát. A kémiai csírázásgátószerek használata magas áruk miatt hazánkban nem elterjedt gyakorlat, a nyugat-európai szabványok pedig használatukat kizárólag a chips gyártásra használt burgonya esetében engedélyezik. Biológiai, környezetbarát csírázásgátlókkal folynak kísérletek az USA-ban, Nyugat-Európában, de hazánkban is.
 A burgonya tárolásra való elôkészítése. A tárolásnak két szakasza lehetséges: a válogatatlan termés elôtárolása és a válogatott és elôosztályozott termés betárolása.
 A betárolás is kétféle lehet: amikor csak a méreten aluli apró gumókat válogatjuk ki, és amikor méretnagyságra osztályozott burgonyát tárolunk be.
 A válogatásra a veszteségmentes tárolás, osztályozásra pedig a gumók méret szerinti felhasználása miatt van szükség. Az elôosztályozást és az osztályozást a termesztési célnak /áruburgonya és vetôgumó/ és a felhasználásnak /étkezési és élelmiszeripari, stb./ megfelelôen kell elvégezni.
 A családi gazdaságokban általában elôtárolásra kerül a burgonya, de a téli tárolás elôtt mégegyszer átválogatják a gumókat. A nagyüzemi tároláskor nincs mindig elôtárolás; ha érett, jól beparásodott száraz és kevés földdel szennyezett a burgonya, elôtárolás nélkül is betárolható. Ilyenkor a betárolás elôtt válogatni és elôosztályozni kell a burgonyát. /A manipulációs munkák korszerû gépekkel és gépsorokkal végezhetôk./
 Ha a nagyüzemi tároláskor elôtárolásra kerül a burgonya, csak a földet és a szármaradványokat kell leválasztani, a válogatás és az osztályozás a betárolás elôtt történik. Az elôtárolásra a szellôztetéses tárolók is alkalmasak, ahol a tárolás elsô két szakasza - szárítás, parásítás - megfelel az elôtárolásnak.
 Elôtárolásra fôleg a vetôburgonya betárolása elôtt van szükség. De a betakarítási és tárolási munkák torlódása miatt, a nedves, földes és vékonyhéjú, sérülékeny gumók miatt is szükség lehet az elôtárolásra.
 Tárolási módok. Az alkalmazott tárolási módok két csoportra oszthatók: a hagyományos - kisüzemekben alkalmazott - és a nagyüzemi tárolásra alkalmas tárolási módokra.
 A hagyományos tárolás szerint: pincékben, vermekben és prizmákban tárolják a burgonyát. A prizmás tárolás volt a legelterjedtebb.
 A nagyüzemi tárolásra alkalmas módszerek: a tárházi tárolás, a szellôztetett halmos és a szellôztetett nagyprizmás tárolás.
 Tárházi tárolás. Ez a legkorszerûbb, jól gépesíthetô tárolási mód, amely speciális, burgonya tárolás céljára épített tárolóházakben történik. A fontosabb tárolóház típusok a következôk: nagyhalmos tárolók, boksz rendszerû tárolók, konténeres tárolók és vegyes típusú tárolók.
 A tárolóházak közül legkorszerûbbek a konténeres és a vegyes típusú tárolók; ez utóbbiak a többi tároló típus elônyeit egyesítik magukban.
 Szellôztetett halmos tárolók. A szellôztetett nagyprizmák mellett a halmos tárolók is a kiegészítô vagy szükségtárolókhoz tartoznak.
 A nagyüzemi tárolási módok között nálunk is legelterjedtebb a szellôztetéses halmos tárolás. Ez a tárolási mód külön erre a célra épített épületekben - tárolóházakban - vagy meglévô épületekbôl /istállókból, stb./ és egyszerûbb megoldásokból kialakított szükségtárolókban is megvalósítható.
 A tárolókat úgy kell kialakítani, hogy a tárolással kapcsolatos követelmények mellett a be- és kitárolás gépesíthetô legyen.
 A sikeres tárolás feltételei: a megfelelô tárolótér, ahol kb. 500 tonna burgonya helyezhetô el; a burgonya halom ne legyen magasabb 4 m-nél; a szellôztetô légcsatornák megfelelôen méretezettek és földbe süllyesztettek legyenek; betárolás elôtt a burgonya elôosztályozott legyen; a tárolás ideje alatt a halom és a szellôztetô levegô hômérséklete állandóan ellenôrizve legyen.
 A tárolás lényegében három idôszakra osztható. Elsô a szárítás idôszaka, néhány nap, esetleg 1 hét. Második a beparásodás, a sérülések begyógyulásának idôszaka; ehhez kb. 10-14 nap, magas páratartalom, oxigén és 12-18 0C hômérséklet szükséges. Harmadik a fokozatos lehûtés /kb. 20-40 napig tart/ és a végleges tárolás idôszaka, amikor a burgonya hômérsékletét szükséges ventillációval alacsony /3-5 0C/ hômérsékleten tartjuk. /A tárolási hômérséklet a burgonya hasznosítási céljától is függ, pl. étkezési burgonyánál 4-6 0C, vetôburgonyánál 2-4 0C./
 Szellôztetett nagyprizmás tárolás. E tárolási mód lényege: szabadban kialakított, olyan nagyméretû /kb. 5 m széles, 2 m magas és 20-25 m hosszú/ prizma, amely alatt hosszanti szellôztetô berendezést építettek ki. A prizmát több rétegben szalmával, szalmabálával és fóliával takarják.
 A tárolás idôszakai, a szellôztetéssel és a tárolási hômérséklettel kapcsolatos irányelvek mindenben azonosak a szellôztetett halmos tárolásnál leírtakkal.

A vetôburgonya termesztése

 Az eredményes burgonyatermesztés alapvetô feltétele az egészséges, nagy biológiai értékû vetôgumó, ezért a termelôüzemek részére biztosítani kell az évenkénti felújításhoz szükséges vetôburgonyát.
 A vetôgumó biológiai értékét a szaporítási fokozat - szuperelit, elit, utántermesztett - illetve a "leromlás" mértéke határozza meg.
 A burgonya leromlásán azt értjük, hogy a vegetatív úton szaporított burgonya termôképessége - a fajták rezisztenciájától és a környezeti feltételektôl függôen - fokozatosan csökken. A leromlás fogalma mellett a kiváltó tényezôket is komplexen kell értékelnünk, mert a burgonya leromlását az ökológiai tényezôkön kívül leginkább a vírusbetegségek okozzák.
 Az ökológiai leromlást a kedvezôtlen környezeti - klimatikus és edafikus - tényezôk az által okozzák, hogy nem elégítik ki a burgonya környezeti igényét. A vírusok által okozott leromlás viszont patológiai jelenség, amely a vegetatív szaporodáskor fellépô vírusfertôzések miatt következik be. A két tényezô közül hazánkban a vírusos leromlás okozza a nagyobb kárt, amely nem csak jelentôs termés csökkenést okoz, hanem a vetôgumó értékét is rontja.
 A vírusos eredetû leromlást fôleg a levélsodró vírusok okozzák, de jelentôsek lehetnek az X, Y, A, M és az S vírusok okozta megbetegedések is.
 A levéltetvek, mint vírus vektorok szerepe a burgonya vírusos leromlásában közismert. A perzisztens vírusokat, pl. a levélsodrás vírusát az ôszibarack levéltetû /Myzus persicae Sulz./ és a sárga burgonya levéltetû /Aphis nasturitii Kalt./ terjeszti leggyakrabban. A fertôzés a levélen keresztûl történik, majd a gumóba vándorolva a vetôgumó viszi át a vírust egyik évrôl a másikra.
 A burgonya leromlás elleni védekezés alapvetô irányelve az egészséges vetôgumó ültetés, ennek feltétele pedig a leromlás mentes vetôburgonya-termesztés. Itt az a fontos, hogy megakadályozzuk az egészséges burgonyatövek külsô vírusforrásból történô fertôzését.
 A vetôburgonya szántóföldi ellenôrzését és a vetôgumótételek fémzárolását az Országos Mezôgazdasági Minôsítô Intézet végzi (OMMI).

 Az ökológiai feltételek és a vetésváltás

 A vetôburgonya-termesztés feltételei és az agrotechnikai irányelvek közel azonosak az áruburgonyánál leírtakkal, ezért röviden csak az eltérésekkel és a speciális minôségjavító eljárások értékelésével foglalkozunk.
 Ökológiai feltételek. A termôhely megválasztása nem csak a klimatikus tényezôk miatt jelentôs, hanem a vetôgumótáblák területi elhelyezése, a vírusfertôzés területi izolációja miatt is fontos.
 Éghajlat és talajigény. Vetôburgonya-termesztésre a hûvösebb, csapadékosabb, széljárta területek a legalkalmasabbak; ha nem kielégítô a csapadék mennyiség és az eloszlás, öntözésre van szükség. Ezek szerint a klimatikus tényezôk és az öntözési lehetôségek határozzák meg hazánkban azokat a területeket, ahol eredményesen termeszthetô a vetôburgonya.
 A talajok közül csak a semleges és gyengén savanyú, jó vízgazdálkodású lazább talajok: a homokos vályog és a vályogos homok, valamint a humuszban gazdag homok talajok alkalmasak a vetôgumó termesztésére.
 Területi elhelyezés és vetésváltás. A területi izoláció miatt a vetôburgonyatáblák ne legyenek a házi kertek és az áruburgonya táblák közelében. Az izolációs távolság 200 m, de jobb, ha a szaporító táblák ennél nagyobb távolságra vannak.
 A vetôburgonya részére is a kalászosok a legjobb elôvetemények. Burgonya után tilos, de még pillangós takarmányok után se ültessünk vetôburgonyát.
   A vetôburgonya-termesztési módszerek és azok agrotechnikai irányelvei.
 A tavaszi ültetésû vetôburgonya termesztése. Az ismertetés során csak az áruburgonyától való eltérésekkel foglalkoztunk.
 Trágyázás. Nagyon fontos, hogy a szükséges mennyiségû tápanyagokat megfelelô arányban biztosítsuk a vetôburgonya részére fôleg a foszfor arányát kell növelni. Az NPK-arány 1:1,2-1,5:1,8-2 körül legyen. A részleteket illetôen az áruburgonyánál leírtakból kell kiindulni.
 Vetôgumó elôkészítés. Az ültetéshez nagyon fontos a gondosan osztályozott, egyenletes nagyságú - a magasabb szaporítási fokozatba /szuperelit, elit/ tartozó egészséges vetôgumó.
 A vetôgumó elôkészítéshez tartozó fontosabb módszerek: a méretszerinti osztályozás, hajtás eltávolítás, csávázás, hajtatás vagy pattintás, esetleg hôkezelés és hajtásstimulálás.
 Hajtatás és pattintás. Az elôhajtásnak az az elônye, hogy a burgonya tenyészideje lerövidül és a burgonyaszár a levéltetvek fertôzô repülése elôtt megsemmisíthetô, mielôtt a vírusok a levélen és a száron keresztül a gumókat is megfertôznék.
 Elôhajtatásra fôleg a leromlásra hajlamosabb fajták esetében volt, illetve van szükség. De a mozaik vírusokra rezisztens fajták hajtásának is jelentôsége van.
 A hajtatásnak az elônyök mellett hátrányai is vannak; a hajtatással kapcsolatos többletköltségek, és az, hogy a hajtatott vetôgumó csak kézzel, vagy félautomata gépekkel ültethetô. /A hajtatást egyébként ugyanúgy kell végezni, mint a korai burgonyatermesztésnél. Lásd Zöldségtermesztés./
 Ahol az elôhajtatásra nincs mód, vagy a hajtatott burgonya ültetése nem oldható meg, ott alkalmazható a gumóhajtás megindítása, a pattintás, csak arra kell vigyázni, hogy a pattanó "csírák" a 0,5 cm-es nagyságot ne haladják meg. A pattanó hajtással ültetett növények fejlôdésében kb. 10-12 napos elôny jelentkezik a pattintásban nem részesültekhez képest.
 Ültetés. Az ültetési idô, mód, mélység, stb. lényegében azonos az áruburgonyánál leírtakkal. Az alkalmazott ültetôgépektôl függ minden, aszerint, hogy hajtatott, vagy pattintott, vagy csak hajtatásnélküli vetôgumót ültetünk.
 Az állománysûrûség nagyobb legyen, mint az áruburgonyánál, hogy a vetôgumó méretû gumók száma növekedjen. Irányelvként vehetô, hogy a vetôburgonyánál m2-enként kb. 25-30, vagyis hektáronként kb. 250-300 ezer fôhajtás - szár - legyen. Ez a vetôgumó nagyságától függôen 40-60 ezer tô/ha.
 Az ápolás és az öntözés mindenben azonos az áruburgonyánál leírtakkal. De a vegyszeres gyomirtás jelentôsége tovább fokozódik, mert a mechanikai ápolómunkák elmaradásával csökkenthetô a nem perzisztens vírusok fertôzési lehetôsége is.
 A növényvédelem egyik fontos feladata, hogy a levéltetvek ellen közvetlenül is védekezni kell, a védekezést már a tárházakban és a hajtatókban is el lehet kezdeni. A magasabb fokú szaporulatoknál /törzselit, szuperelit/ a burgonyabogár elleni védekezés megkezdésétôl kezdve a tenyészidô végéig védekezni kell a levéltetvek ellen is.
 Szelektálás. A vetôgumó szaporítás nagyon fontos munkafolyamata a negatív szelekció. A szelekciót többször is meg kell ismételni és akkor kell elkezdeni, amikor a növények a 15-20 cm-es nagyságot elérték.
 A negatív szelekcióval kell eltávolítani az idegen és a beteg töveket: a csenevész, a levélsodró vírusos, a súlyos mozaikos Y vírusos és a baktériumos rothadásos töveket, valamint mindazokat a töveket, amelyek sárgulnak és a fejlôdésben visszamaradtak.
 Szelektáláskor az idegen és beteg töveket az anya- és az új kötésû gumókkal együtt kell kivágni és a szaporító tábláról eltávolítani. A szelekció vegyszeres permetezéssel is végezhetô, de a gumókat akkor is el kell távolítani.
 Betakarítás. A vetôgumót rendszerint korábban kell betakarítani, mint az áruburgonyát, ezért biológiailag még nem teljesen érett, vékony héjú, sérülékeny gumók kerülnek betakarításra.
 Szártalanítás. A vetôburgonya szártalanításának többféle szerepe van. Az elsô itt is a gépi betakarítás biztosítása, a többi már speciális, csak a vetôburgonya szaporításánál van rá szükség.
 A vetôburgonyát virológiai okokból - a levéltetvek fertôzésének megelôzése - és a gumóméret szabályozása miatt rendszerint már a biológiai érés elôtt szártalanítani kell.
 Szártalanítani csak akkor lehet a vetôburgonya táblákat, amikor a negatív szelekciót már elvégezték és a vírusokat terjesztô levéltetvek, kabócák rajzásának az ideje már megfelelô mennyiségû és biológiailag is eléggé érett gumók találhatók a tövek alatt. Tehát a szártalanítás idejét a gumók érettsége és a levéltetvek rajzása határozza meg.
 A levéltetvek rajzása általában július elején szokott bekövetkezni. A rajzás idejét és az egyes fajták szártalanításának az idejét a Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomások figyelôszolgálata jelzi, és a szártalanítás idôpontját be kell tartani. A rajzás idejét egyébként sárgatálas módszerrel is meg lehet határozni.
 A szártalanítás technológiája mindenben azonos az áruburgonyánál leírtakkal. Azokon a táblákon korábban kell szártalanítani, amelyeken ezt a virológiai okok indokolják, vagy ahol a gumóméret szabályozása céljából kell elvégezni a szártalanítást.
 A vetôburgonyát a szártalanítás után kb. 15-20 nap múlva - a gumók héjának a beparasodása után - lehet csak betakarítani.
 A betakarítási munkák és a munkákkal kapcsolatos irányelvek lényegében mindenben azonosak az áruburgonyánál leírtakkal.
 Tárolás. A vetôburgonya tárolásánál nagy jelentôsége van az elôtárolásnak. A tárolás egyébként ugyanúgy történik, mint az áruburgonya elô- és betárolása. De a vetôgumó tárolása fokozottabb gondot, hozzáértést igényel, mint az étkezési burgonyáé. A vetôgumók mérete kisebb és éretlenebbek a gumók, ezért az egyenletes és biztos átszellôztetésre nagyobb gondot kell fordítani, mint az étkezési burgonyánál.
 A hagyományos tárolási módok közül a prizmás, a tárházi tárolások közül a konténeres, a szükségtárolók közül pedig a szellôztetett nagy prizmás tárolás javasolható a vetôburgonya tárolásához.
  Ismeretes, hogy az Alföld déli részein, fôleg a Szeged környéki homoktalajokon már évtizedek óta foglalkoztak a másodvetésû tarlóburgonya-termesztéssel.
 A tarlóburgonyát a fôvetésû növények lekerülése, vagyis az ültetési idôtôl függôen étkezési vagy vetôburgonyaként hasznosították. Ha az ôszi keveréktakarmányok után május végén, vagy június elején ültették el a tarlóburgonyát, a termés csak étkezési burgonyaként hasznosult.
 Ha azonban a burgonyát az ôszi gabonák feltört tarlójába ültették július elején, akkor a termés, mint vetôburgonya és foszlós héjú "fojtott" burgonya került hasznosításra. /Az éretlenül, nyirkos homok közt tárolt burgonya a fojtott burgonya./
 Mivel a tarlóburgonya agrotechnikai irányelvei sokban hasonlítanak a nyári ültetésû vetôburgonya-szaporítás keszthelyi módszeréhez, ezért részletesebben nem foglalkozunk vele.
 A nyári ültetésû vetôburgonya-termesztés jelenlegi módszerét a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Burgonyanemesítési Osztályán dolgozták ki, az újabb magyar nemesítésû fajták szaporítására.
 A nyári ültetésû vetôburgonya a szaporítás irányelveinek kidolgozásánál az volt a cél, hogy - a levéltetvek fejlôdés- és rajzásbiológiája alapján - a nagyobb arányú vírusfertôzés a lehetôségekhez mérten elkerülhetô legyen. Ezen kívül az ökológiai leromlást /elöregedést/ okozó kedvezôtlen nyári meleg idôszakot is elkerülve a vetôgumó fiziológiai állapota is kedvezôbb legyen.
 A nyári ültetésû vetôburgonya szaporításánál nagyon fontosak: a kedvezô ökológiai feltételek és az öntözési lehetôség. A legjobb elôvetemények itt is az ôszi gabonák, amelyeknek a tarlójába zöldtrágyanövények /olajretek, stb./ is vethetôk. A jó minôségû vetôágyat csak július elejére kell elôkészíteni, ezért a magágykészítésig a talajt feketeugarként kell mûvelni.
 A mûtrágyázás irányelvei nagyobb részt azonosak a már leírtakkal. De, ha zöldtrágyázunk, akkor annyiban módosulhatnak, hogy a szükséges mûtrágyák egy része a zöldtrágyanövények alá is adható.
 A vetôgumó elôkészítés lényegében azonos az elôzôkben már leírtakkal. Különbségek, hogy a vetôgumót június második felében kell a hûtôtárolókból kitárolni; az ültetés elôtt melegíteni kell és ha szükséges, pattintani is lehet.
 Ültetés. Az ültetést úgy kell idôzíteni, hogy a burgonya - ha lehet - csak a levéltetvek fertôzôrajzásának befejezése után, vagyis július 20-a után keljen ki, ezért az ültetési idô általában július 5-12 között van.
 Az ültetési mód, stb. azonos az áruburgonyánál és a tavaszi ültetésû vetôburgonyánál leírtakkal. De a körülményektôl függôen az állománysûrûség valamivel kevesebb is lehet, mint a tavaszi ültetésû vetôburgonyánál.
 Az öntözés, a növényápolás /vegyszeres gyomirtás/ és a negatív szelekció, valamint a növényvédelem irányelvei azonosak a tavaszi ültetésû vetôburgonyánál leírtakkal. A talajfertôtlenítésnél nagyon fontos a felszívódó szerek használata, hogy a fiatal növényeken elôforduló levéltetvek ellen is védelmet nyújtson.
 Betakarítás. A betakarítás technológiai irányelvei azonosak a már leírtakkal. A szártalanítást a vetôgumó méret szabályozása érdekében szeptember végén el kell végezni és a gumókat átlagos évjáratban október 20-ig a talajban kell hagyni, hogy beparásodjanak.
 A betakarítási munkák során, amennyire csak lehet, törekedni kell a kíméletes szedésre, mert a gumók parásodása ôsszel nem olyan mértékû, mint nyáron.
 Tárolás. A betárolás elôtt itt nagyon fontos az elôtárolás, hogy a gumók héja tovább keményedjen és minél kevesebb sérüléssel legyen maipulálható a vetôburgonya.
 A tavaszi ültetésre kerülô vetôburgonya tárolására bármely jól bevált tárolási mód alkalmazható, de legmegfelelôbb itt is a konténeres tárolás.
 A magasabb fokú szaporulatok, vagyis a következô évben is nyári ültetésre kerülô vetôburgonyák hosszú - 7,5 hónapos - tárolása megbízhatóan csak hûtôtárolókban valósítható meg, mert csak így biztosítható a tárolás egész idejére a +2 - +40C közötti tárolási hômérséklet. A tárolás egyébként úgy is végezhetô, hogy csak márciusban helyezzük el a vetôburgonyát a kiürült almatárolókban, az ôszi betárolás ilyenkor burgonyatárolókba történik.

Vissza az elejére